“Ebben gyakorlom pedig magamat , hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor” (ApCsel. 24: 16).
Amikor saját magad kell védekezned, a vádnak minden súlya egyedül a te válladon nyugszik. Nincs védőügyvédet, egyedül neked kell szembeállanod a törvény hivatalos képviselőivel és tőlük várod a döntést.
Pál apostol egyik kézből a másikba kerül. Volt már Lisiás ezredes kezében, kihallgatta már a jeruzsálemi egyháztanács, most Félix helytartó előtt mondja el védőbeszédét. Ennek a beszédnek az a lényege, hogy az apostol az igazságot mondja. Úgy gondolja, nem vétett senki ellen, sem a templom, sem a zsinagógák rendjét nem borította fel, ő csak egyet tett: Hirdette a feltámadott Krisztust, és magát a feltámadást, amely be fog következni. Ez a kiemelt mondat hangsúlyt ad mindannak, amit hisz és amiről bizonyságot tesz. Olyan, mint egy esküszöveg. Azt akarja, hogy tiszta lelkiismerete legyen Isten és emberek előtt. ( Arról már egyáltalán nem ő tehet, hogy a zsidóságnak bizonyos része- az emberek-, erről másképpen gondolkodnak).
A másságot olyan nehezen fogadjuk el. Meg vagyunk győződve, hogy csak az a jó és helyes, amit őseink cselekedtek és tanítottak. Az útkeresők mindig beleütköznek a meg nem értésbe, sokszor haragot is váltanak ki sokakból. Ebben a másságban a mérce mindig ugyanaz: Isten elé állva soha ne vallj szégyent, ne feledd, elsősorban neki tartozol elszámolással szavaid és tetteid után.
Uram, igazságodat megismertem,
elmondtam azt az embereknek.
Amennyiben, megoszlott a vélemény,
örömmel vállalom, mert ez is eredmény.
Ámen.
Fodor Lajos