“Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus; a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek! Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.” (Ján 6,16-21)
A kenyércsodát követően Jézus tengeren járásának csodája következik. A tanítványok este mentek le a tengerhez, és hajóba szálltak, hogy a túlsó partra, Kapernaumba menjenek. Ekkor Jézus még nem volt velük. A gondot és aggodalmat mindig az okozza, amikor Jézust az ember nem viszi magával. Már a parttól jó 4 km távolságra voltak, hirtelen vihar támadt a tengerre. A félelmet növelte az, hogy a vihar éjszaka keletkezett, a hullámok pedig magasra emelkedtek, a tanítványok pedig kinlódtak az evezéssel, még akkor is, ha közöttük tapasztalattal rendelkező halászok voltak. Ekkor látták, hogy Jézus a tengeren jár, és mikor egészen közel ért a hajóhoz, még jobban megijedtek. Jézus a természeti erők feletti hatalmát szemlélteti, isteni erejét jelzi tanítványainak. Jézus a szavával szünteti meg a tanítványok félelmét. “Én vagyok, ne féljetek!” Ez a kinyilatkoztatás Jézus hatalmát hírdeti, ami bátorítja és felszabadítja tanítványait. Várjuk így mi is, hogy Jézus megérkezzen életünk hajójába. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek