Velünk az Isten – 2021. január 10.

„Két nap múlva pedig továbbment Galileába, jóllehet maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában. Amikor megérkezett Galileába, a galileaiak befogadták, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett, mert ők is elmentek az ünnepre.” (János 4,43-45)

Jézus egyik kellemetlen illetve nemkívánatos helyről a másikra megy: Samáriából Galileába. Az előbbi hely minden zsidó ember számára utálatos, megvetendő tartomány, hiszen a samáriaiak kevert nép, kevert vallással. Az utóbbi területen pedig, ahol Názáretben az első nyilvános fellépése volt, Jézusnak már volt része elutasításban. És most azt látjuk, hogy mégis oda megy, ahol „a prófétának nincs tisztessége.” Nem lett volna jobb olyan helyre mennie, ahol mindenki tárt karokkal fogadja, ahol elismerésben részesítik? Ugye a józan emberi gondolkodás ezt diktálná, mi a legtöbbször e logika mentén szoktunk cselekedni, nemde? Miért menni oda, ahol tudva tudjuk, hogy nem fogadnak szívesen, inkább messze ívben elkerüljük őket, ugyebár?

Milyen jó, hogy Jézus nem így gondolkozik, és végképp nem így cselekszik! Mi lett volna ezzel a világgal és mi lett volna velünk, ha Őt is mindig csak a kényelmi szempontok vezérelték volna, mint bennünket? Bizony elmegy ő az ellenséges Samáriába és a hitetlenkedő Galileába is. Hányszor voltam ellenséges és hitetlenkedő vele szemben én is, és mégis eljött hozzám. Ugye te is elmondhatod ugyanezt? Jézus mindenhova kész elmenni, mert tudja, minden embernek reá van szüksége. Áldassék ezért szent neve mindenkor!

Jézusban nincsenek előítéletek, s lám Galileában is vannak, akik befogadják őt. Nem volt hiábavaló oda menni. Meg kell tanulnunk, hogy az evangélium hirdetése soha nem hiábavaló, még ha sokszor annak is látszik. Isten igéje az ellenséget is térdre tudja kényszeríteni, minden szívet képes megváltoztatni. Ne félj hát „ellenséges” vagy „pogány” területre menni, sőt igazából ott van a legnagyobb szükség bizonyságtevő életedre. Ámen.

                                                                                                  Szilágyi Balázs,

                                                                                                  Szatmár-Láncos

Vélemény, hozzászólás?