“Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várakozott Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, aki miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (1Pét 3,18-22)
Az ember egyik legnagyobb félelme a szenvedés. Megdöbben, ha mások szenvedéséről értesül, kerüli, a kapcsolatot olyanokkal, akik betegségeik következtében szenvedésen mennek keresztül, és fél attól, ha egyszer élete végén magányosan és szenvedések közepette kell eltávoznia a biológiai életből. Jézus sokat mesélt tanítványainak önmaga szenvedéséről, arról, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, ahol igazságtalanul elítélik. Tanítványai mindent elkövettek, hogy ettől őt megóvják. Jézus igaz életét, hibátlan Bárányként áldozatul adta, halálba ment a bűnösökért, de Istennek különleges gondja volt a Szenvedőre: Lelkével feltámasztotta a halálból. Jézus nemcsak dicsőségesen feltámadott és felment a mennybe, de győzelmét a börtönben levő lelkek előtt is hírdette. Krisztus beszéde ma is vigasztalás, azt hirdeti, hogy evangéliuma csodálatos valóság, amit naponta el kell fogadnunk. Aki ezt nem hiszi, az olyan, mint Noé idejében élők, akik lenézték és kinevették Isten választottját. Ők ugyan már test szerint halottak, a feltámadás előtt vannak, de helyzetük a földi hitetlenségük miatt olyan, mint a börtönlakókéi, akiknek nincs szabad mozgásuk. Ma adjunk hálát, hogy Isten lelki táplálékunkról újra gondoskodik, és tegyünk meg mindent, hogy azt elfogadjuk és gyümölcsözzön életünkben! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek