“Amikor eljött a pünkösd napja, mindnyájan egy helyen voltak együtt,” (ApCsel 2,1)
Együtt vannak a tanítványok, és a Lélek kiárad rájuk. A közösségre árad a Lélek. Az egyes emberre pedig a közösség tagjaként érkezik el a Szentlélek Isten. A Lélekhez az, aki egyesít, aki közösséget teremt. A Szentlélek Isten ugyanakkor adja az adományokat kinek-kinek a maga tetszése szerint, és te is kaptál valami olyasmit, amit a többiek nem, vagy csak néhányan, én is kaptam valamit, amit lehet, hogy nem kapott mindenki.
A Szentlélek tehát a közösség lelke, az egység lelke, az egybetartozás lelke, és közben az egyéniségé is. A személyiség és az egyediség kibontakozásának a lelke. Megtanít bennünket engedelmesnek lenni, megtanít bennünket igazodni. Megtanít bennünket hűségesnek lenni. Megtanít bennünket hódolattal lenni, leborulni Isten előtt és imádni. Megtanít bennünket az alázatra. És közben ez a Szentlélek Isten, ugyanez a Lélek bátorít bennünket arra, hogy szembe menjünk az igazságtalansággal, a hamissággal, a rossz szokásokkal, hamis beidegződésekkel. Ezért a Szentlélekhez hozzátartozik az a rugalmasság, hogy tudunk alkalmazkodni és bólintani. És az a rugalmasság, hogy néha kiállunk vagy megindulunk és azt mondjuk, hogyha mindenki szembejön velünk, nekünk akkor is ez a jó irány. És ha mindenki szembe is jön velünk az autópályán, akkor is előre megyünk Krisztust követve, mert a Lélek indított bennünket erre. Nem makacsság ez, hanem állhatatosság.
Isten adjon az Ő Lelke által nekünk ebben is bölcsességet! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka