Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. június 30.

Velünk az Isten – 2020. június 30.

“Ekkor Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged. Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet.” (2Móz 4,18-21)

Mózes megkapta az utasítást, és mennie kell Egyiptomba, mert Isten népe szabadítását tűzte ki. Mielőtt visszamenne szülőföldjére, elmegy apósához, hogy ama régi társadalmi rend illő módján a családfő beleegyezését kérje a maga és családja eltávozásához. Ez megtörténik, útnak indul Egyiptom felé, ott van kezében a pásztorbot, vagyis „Isten botja”, amelyet magával hordott, és amellyel a kígyócsoda történt. Később is a külső jelképes eszköze lesz Mózes kezében a bot, amellyel Isten veréséget mér Egyiptomra, és vezeti népét a pusztában. Ezzel a tizedik csapást is, az elsőszülöttek halálát vetíti előre Isten tanácsokat osztogató kijelentése, annak a kiválasztásra utaló, Izráelre vonatkozóan igen melegen hangzó képnek a kapcsán, hogy „Izráel az én elsőszülött fiam.” A kijelentés felidézi mindazt, ami az elsőszülött fiúval kapcsolatban gondolatunkba kerülhet, a megkülönböztető atyai szeretetet, a kettős örökséget, a család jövendő fejének a méltóságát. Mindamelett Izráelnek az elsőszülöttként való megnevezése burkoltan magában foglalja azt is, hogy végső fokon a többi népek is az Úréi. Mi is az övéi vagyunk, kiválasztottak, akik ma is küldetésünknek megfelelően kell élnünk. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá