“Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem, sőt leoldják kötelöket, és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik” (Jób 30,10-11).
Az ószövetségi ember abban a hittudatban élt, hogy a betegség, általában a szenvedés a bűnnek a következménye. Amikor Jézus meglátja a vakon születettet, a tanítványok felteszik neki a kérdést, hogy a vak vétkezett- e vagy ennek szülei. Jézus feloldja ezt a hittudatot és azt mondja, azért nem lát még ez az ember, hogy “nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (János 9:3)-nyilván az ő gyógyító ereje által. A gyógyulás után mekkora hercehurcának van kitéve az egész család! (Olvasd végig az egész fejezetet János evangéliumából).
Nem elég a szenvedő Jóbnak a testi kínokkal teli nappalok és éjszakák, ha meglátják az utcán, összesúgnak háta mögött vagy egyenesen ujjal mutogatnak felé, el is kerülik, nehogy megfertőződjenek, de attól sem riadnak vissza, hogy végig vágjanak rajta, vagy leköpjék és bizonyára azt is mondják kárörvendően: “Úgy kell neked, lakolj meg bűneidért”. Vele szemben is megvalósul a kiközösítés, a lenézés és a megalázás. Elpanaszolja mindezt az Istennek és “barátainak” is.
Öröm ünnepre készülünk az adventi időszakban, bezártságra utalva. Az ígéret gyermeke örvendeztet meg bennünket a szeretet nagy ajándékával. Sajnos, a világnak a jóság, a megtestesült megváltás sem kell, Betlehemben is csak egy istálló jut neki szálláshelyként…
Gondolta a gazda:
fiamat bizonyára megbecsülik,
ehelyett gerjed a harag,
önmaguk lelkéből is kivetik.
Ámen.
Fodor Lajos