„Abban az időben azt mondta nekem az ÚR: Faragj magadnak két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, jöjj föl hozzám a hegyre, és csinálj faládát is. Fölírom rájuk az előző táblák igéit, amelyeket összetörtél, és tedd azokat a ládába. Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, és fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben. Ő pedig fölírta a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, amelyet a hegyen mondott nektek az ÚR a tűz közepéből a gyülekezés napján, és átadta nekem azokat az ÚR.” (5 Mózes 10,1-4)
Új lehetőség
Izrael életében az Úr Isten egy esélyt adott az újrakezdéshez, hogy elrendelte a kőtáblák újra elkészítését. A nép számára egy csodálatos ajándék, ugyanakkor egy mérce a mindenidőkre nézve, hogy e parancsolatok legyenek életük centrumában és eszerint éljenek. E parancsolatok mindenkor megvédik az Úr népét a túlkapásoktól és rendre igazító erővel bírnak. E gondolatsorokban rejlik Igénk mai aktualitása is egyben. Jó lehet, nekünk az Újszövetség népének két parancsolat kell, lebegjen előttünk: szeresd az Urat, a te Istenedet… és szeresd felebarátodat, mint magad. E két fő tényező kell, meghatározza az életünket mindenkor, ami nem más, mint, hogy szeresd az Urat és felebarátodat. A mai nap nekünk is egy lehetőség, hogy elkezdjünk így élni. Zárjuk szívünkbe e két parancsolatot és ütemezzük be így életünket még pedig úgy, ahogy szép énekünk is fogalmaz:
Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak teérted ég,
Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.
Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd