Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. július 18.

Velünk az Isten – 2019. július 18.

“Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, ami nélkül csak szükölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utcán?” (Bírák 19,2o)

Nem mindegy, hogy kit fogadunk be. Az európai tagállamok között még mindig komoly téma: a migráns-kérdés. Két nagy tábor létezik: az egyik az, amelyik azt vallja, hogy az idegeneket be kell fogadni, segíteni kell rajtuk, a másiknak az a véleménye, hogy oda kell vinni a segítséget, ahol baj van. Több negatív példa is igazolta már, körültekintőnek kell lenni, mert a tömeggel érkezhetnek bűnözők, terroristák, a keresztyénség ellenségei, És jöttek Európába szép számmal ilyenek, még rejtőzködnek nagyon sokan azokban a tagállamokban, amelyek jóhiszeműen befogadták őket.
Ez a névtelen idős ember a legjobb szándékú, éjszakai szállás nélkül maradtaknak biztosít szállást. Nem jár utána, hogy kicsodák, mondhatjuk önzetlenül segít.
Igaz, Jézusnak az a szellemisége, hogy ha valaki az ő nevében fogad be valakit, olyan, mintha magát Krisztust fogadná be. Ebben a szellemiségben fontos az ő nevében való befogadás, más szóval a reá való hivatkozás. Ez pedig azt jelenti, hogy óvatosság és körültekintés nélkül ne gyakoroljuk a szeretetszolgálatot sem, mert sokan visszaélnek jóhiszeműségünkkel. Gondolok itt elsősorban azokra a “koldusokra”, akik gyermekeiket is kihasználják, utcára küldik őket, a begyűlt pénzt pedig alkoholra költik…
Cselekedjük a jót, de “kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel.”
A szeretet végtelen,
de a szeretet túlzott
gyakorlásával ártani
is lehet. Ámen.
Fodor Lajos

Szóljon hozzá