“Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy bátor és erős, kezdj hozzá, semmit ne félj, és ne rettegj, mert az ÚR Isten, az én Istenem veled lesz, nem hagy el téged, nem is távozik el tőled, míg be nem fejezel az ÚR házának szolgálatához szükséges minden munkát!” (1Krón 28,20)
Nagyon nagy szükség van ma is dávidokra és salamonokra, hagyományozókra és átvevőkre. Talán soha nem volt még ez ennyire nehéz: egyrészt azért mert annyira változik a világ, hogy már az, ami átvesznek, szinte használhatatlanná válik, másrészt meg a maradandót se nagyon akarják átvenni.
Dávid helyzete nagyon nehéz. Legnagyobb álmát nem hajthatja végre. Nem építhet templomot az Úrnak. Ettől még sem keseredik el, nem haragszik másokra, nem neheztel a következő generációra, sőt biztat, bátorit, erősit és Istenre mutat élete utolsó pillanatáig. Így kell tudni abbahagyni.
Salamon figyel, alázattal és tisztelettel. Megkapja az atyai áldást, és tudja, az Úr lesz vele. Csak ezzel a bizonyossággal lehet nekiindulni az életnek, tudva, hogy ezen az úton az Úr nem távozik el tőle. Lehet, hogy nem tudja pontosan, hogy mi történik majd a jövőben, de tudja, hogy kinek a kezében van a jövő. Ez ad bátorságot, erőt és bölcsességet. Így kell tudni átvenni. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka