“Íme, jönnek napok – ezt mondja az én Istenem, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok erre a földre. Nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ÚR beszédének hallgatása utáni éhséget. Tántorogni fognak tengertől tengerig és északtól keletig. Útra kelnek, hogy keressék az ÚR beszédét, de nem találják meg.” (Ámos 8,11-12)
Olvasandó Ámos 8
A kommunista diktatúra az Isten ismeretét, tiszteletét és szeretetét ki akarta ölni a keresztyének és az emberek életéből. Tiltották a templombajárást, az Istentiszteleteken való részvételt, hétvégére a gyerekeknek az iskolában foglalkozásokat szerveztek, bibliaórák hétközben nem voltak, Bibliát nem lehetett vásárolni, a Teológián is korlátozták a diákok létszámát, nem volt vallásos sajtótermék és vallásszabadság, ateista embereket szerettek volna nevelni. Mivel tiltott dolog volt Isten, sokan szerettek volna hinni Benne és vallásszabadságban élni. Talán azért, mert az ember mindig azt teszi, amit nem szabad.
Ma már annyi egyházi rendezvényen, istentiszteleten veszünk részt, ahányan akarunk, az iskolák első nyolc évében kötelező vallásórára járni, korcsoportokkét vannak bibliaórák.
Nyáron gyermek és ifjúsági táborok, sok-sok egyházi rendezvény. Talán túl sok?!
De már nem annyira érdekes, mert szabad. Ma, amikor Isten Szavát szabadon hallgathatjuk, már nincs úgy étvágyunk, szomjúságunk rá. Igy történt Ámos próféta idejében is, az uzsoráskodó Izrael miatt Isten epesztő éhséget támaszt az Ő Igéje után.
Az éhség és szomjúság állandó szükségletei a létezésünknek. A lelki éhség és szomjúság is.
Mivel csillapítjuk, szórakozással, szenvedélyekkel, munkával?
Isten elveheti tőlünk lelki életünket fenntartó táplálékát és jelenlétének szabadságát.
Büntetésként ez arra szolgálhat, hogy felébredjen az emberben az éhség és szomjúság érzése a lelki eledel és ital után. Isten Igéje nélkül az élet céltalan vándorlássá válik.
Ha Isten csendben marad, nem szól hozzánk, magunkra hagy, nincs annál nagyobb büntetés.
Becsüljük meg, hogy a közöttünk jelenlévő Krisztus osztogatja Önmagát a prédikációkban, igehirdetések számtalan alkalmán. Ma még dúsan terített az Ige Asztala!
Hirdessük Isten üzenetét még akkor is, ha megunt eledellé vált, mint egykor a manna, még akkor is, ha a világ nem tart rá igényt.
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak