Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. október 31.

Velünk az Isten – 2018. október 31.

Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki. Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát.” (4Móz 21, 16-18)

Olvasandó: 4Móz 21, 10-35

            A ma is élő nomád beduinok őrizték meg a legrégebbi dallamokat. Közöttük vannak az úgynevezett vízlelő énekek is, melyek akkor hangoznak el, amikor a sivatagi vándorlás útján vízlelő helyhez érkeznek. Izrael népe is egy kúthoz érkezik, ahol örömükben éneket zengedeznek, és gazdag zene-tudástárral érkeztek Egyiptomból, a világ akkori leghatalmasabb civilizációjából a pusztába. Megváltoztak és kibővültek hangszereik arzenálja, és bizonyára változott korábbi dallamaiknak a hangzása is. Izráel hétköznapjaihoz, munkáihoz és ünnepeihez énekek és táncok társultak, melyek által kifejezték érzelmeiket, szavak által nehezen megfogalmazható gondolataikat.

            Az Ige szerint a víz, az életet tápláló folyadék adományozója Isten. Ő kéri Mózest, hogy gyűjtse össze a népet és a „puszta ajándékából” részesítse őket.  Két fontos mozzanat a rövid tudósításból mindenképp elgondolkodtató: (1) a Teremtő ott is tud adni és felfrissíteni, ahol számunkra elképzelhetetlen és lehetetlen; (2) ennek pedig a feltétele a közösség megélése („gyűjtsd össze a népet!”).

            Reformáció ünnepének napján hálásak lehetünk, hogy reformátoraink a tiszta vízforráshoz igyekeztek visszatérni és abból meríteni. A mai nap lehetőség arra, hogy felülvizsgáljuk a „forrásainkat” és személyes életünket a közösségeinkben. Vajon tudunk-e örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal? Ugyanannak a kórusnak vagyunk a tagjai vagy a magunk dalát énekeljük, magányosan és távol a többiektől? Merítünk-e naponta abból a forrásból, melyről Krisztus azt mondta: aki ebből a vízből iszik, soha többé meg nem szomjazik? A régi közmondás szerint „csak akkor tanuljuk meg a víz értékét, ha kiszárad a kút.” Kérjük Istent, hogy „kutjainkba” ő adjon „élő vizet.” Ámen!

            Király Lajos,

Batiz

Szóljon hozzá