Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. október 21.

Velünk az Isten – 2018. október 21.

“Azután így szólt az ÚR Mózeshez: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek…”      (4Mózes 15, 1-2)

        Az előző fejezetben az Úrnak népével szembeni szigorú fellépéséről olvasunk. Hitetlenségük büntetése: “nem mentek be arra a földre, amelyre nézve  felemeletem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket… A  ti holtesteitek azért a pusztában hullanak el.”  Úgy hangzik ez, mintha Isten népe történelme végállomásához érkezett volna. Eddig tartott az egész, nincs tovább! Valóban ennyi lett volna a történet?

     “Megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az Ő elhívása” (Róm. 11,29). Más szóval, ha ezerszer lázong is a  hitetlen nemzedék, Isten mégis beteljesíti az Ő ígéreteit. A büntetés a lázongó, hitetlenkedő nemzedékre vonatkozott. Ők valóban nem mentek be az ígéret földjére. A kémek negyven napig voltak Kánaán földjén, míg végül visszajöttek és beszámoltak a látottakról. Tudjuk, hogy csak Káleb és Józsué voltak azok, akik úgy vélekedtek, hogy az a föld  bevehető és elfoglalható. A többiek ezt lehetetlennek tartották. Nem számoltak azzal, hogy ami az embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Ez súlyos bűn volt a részükről. Ennek következménye lett, hogy az Úr minden napért, amit a kémleléssel töltöttek, egy évet számolt rá, így negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, éppen annyit, amennyi szükség volt a nemzedékváltáshoz.  Az új generáció azonban megtapasztalhatta  Isten ígéretének a beteljesedédét. Ők bemehettek az ígéret földjére.

     Ezekben a versekben éppen e reményteljes jövő csíráját láthatjuk, ami azt az üzentet közvetíti felénk, hogy Isten jót gondol felőlünk. Benne  mindig bízhatunk, mert Ő hű marad önmagához és ígéreteit maradéktalanul beteljesíti. Indítson ez minket örökkévaló hálára a mi mennyei édes Atyánk iránt, s  buzdítson bennünket az engedelmes és istenfélő életfolytatásra. Ámen.

                                                                                                                  Szilágyi Balázs,

                                                                                                                  Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá