Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. november 5.

Velünk az Isten – 2018. november 5.

        “Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította haragomat Izráel fiairól, mivel haragom szerint bánt velük. Ezért nem pusztítom ki felindulásomban Izráel fiait.”(4Mózes 25, 11)

   Nagy dolog az, amikor valakinek a tetteiről pozitívan nyilatkozik a szentíró. Minden hívőnek az az álma, a vágya, hogy Isten helyeselje azt, amit tesz. Azt szeretnénk, ha ki tudnánk vívni az Isten elismerését, mert nem embereknek akarunk tetszeni, hanem neki. A szolga lesi ura óhaját, kívánságát, igyekszik mindenben a kedvében járni. Ennek a feladatnak csakis akkor tud tökéletesen eleget tenni, ha jól ismeri a gazdáját.

    Fineás, Áron főpap unokája ilyen szolga lehetett. Sok szép példát láthatott a családban, és sokat hallhatott arról az Istenről, aki nemcsak atyáinak,de neki is személyes Istene lett. A hozzá fűződő szoros kapcsolattal lehet csak magyarázni a tettét, amely egyébként döbbenetesnek látszik.

    Arról van szó, hogy Bálám próféta ugyan nem átkozhatta meg Izráelt, ahogy azt Bálák, moábita király szerette volna, de nem mondott le arról, hogy ártson Isten népének. Más módot keresett erre nézve: moábita lányokat vett rá, hogy csábítsanak el  izraelita férfiakat, kik aztán a bálványimádás szörnyű bűnébe estek. Ráadásul az egyik zsidó férfi oly gyalázatosan viselkedett, hogy képes volt a moábita asszonyával Mózes elébe kerülni. Ekkor lépett közbe Fineás, aki dárdát ragadott és végrehajtotta Isten bosszúját. Isten becsületéért szállt síkra és megdicsőítette Istent népe közepette, ugyanakkor megmentette a gyülekezetet is. Bár a bálványimádás miatt huszonnégyezer ember pusztult el, mégis Fineás tette leállíttatta Isten csapását.

     Fineás tette kegyetlennek tűnhet a mai ember előtt, de nekünk azt a tanulságot kell levonnunk belőle, hogy vannak olyan pillanatok, amikor egyáltalán nincs helye az engedékenységnek. Gondoljunk csak Éli pap esetére, aki nagyon engedékeny volt fiaival szemben, amikor azok égbekiáltó bűnöket követtek el. Isten idős szolgájának nagy árat kellett ezért fizetnie. Ne próbáljuk a magunk mértékével mérni Istent. Nem mi mondjuk meg, mi a helyes és mi a helytelen. Mi nem bírálhatjuk Istent. Ha ő valamire azt mondja, hogy jó, akkor azt nekünk is jónak kell tartanunk. Ámen.

                                                                              Szilágyi Balázs,

                                                                              Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá