Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. június 10.

Velünk az Isten – 2018. június 10.

“Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete. (Róm. 16, 1-16)

         Bár Pál nem jutott még el Rómába, mégis nagyon sok embert megnevez, akik az ottani gyülekezethez tartoztak. Máshol találkozott velük, és most példaként állítja őket a római atyafiak elé. Néhányukról csak futólag említ meg egyet s mást, de már ennyi is elég ahhoz, hogy mi is képet alkossunk róluk. Mit mond el dióhéjban ezekről az emberekről? Egyiküket szolgálónak nevezi, a másik pártfogói tevékenységével hívta fel magára a figyelmet, a harmadik önfeláldozói magatartásával tünt ki, de olyan is akad, aki megpróbáltságával mutatott jó példát. Gyönyörű ajánlólevél ez valamennyiüknek! Az igazi keresztyén magatartás ékkövei ezek!

       Mindezt nem ők mondják el magukról, hanem valaki más, maga az apostol. Biztos vagyok benne, hogy ők nem tudnának ilyen szépet mondani önmagukról. Amikor Pál önmagáról beszél azt mondja, hogy ő az első a bűnösök között, ha dicsekednie kell, csak az Úr Jézus Krisztussal dicsekedhet. Amit elért, azt kizárólag Isten kegyelmének köszönheti. Hadd kérdezzem meg tőled, mit tartasz te magadról, és milyennek látnak téged testvéreid az Úrban? Ha most ajánlólevelet kellene írniuk rólad, mit írnának bele?

     Az apostol arra bíztatja a gyülekezetet, hogy fogadják szívesen, üdvözöljék ezeket az embereket, köszöntsék szent csókkal őket. Itt nem pusztán polgári kötelességteljesítésre, a jólneveltség megmutatására szólítja fel őket Pál.  Ennél sokkal többről van itt szó, arról, hogy a szeretetközösség gyakorlását állandóan melegen kell tartani. Ha nem fordítunk kellő figyelmet erre, akkor megtöténhet, hogy eltávolodunk egymástól a közösségen belül, és nem érezzük ez utóbbi megtartó erejét, áldását. Vigyázzunk, hogy el ne hidegüljön bennünk a szeretet! Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá