Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. július 20.

Velünk az Isten – 2018. július 20.

„Azt a tizenkét követ is, amelyet a Jordánból hoztak, Gilgálban állíttatta föl Józsué, és azt mondta Izráel fiainak: Ha fiaitok azt kérdezik majd atyáiktól, mire valók ezek a kövek, adjátok tudtára fiaitoknak: szárazon kelt át Izráel itt, a Jordánon.” (Józs. 4,20-22)

Divatos márványtáblákat avatni, szobrokat leleplezni, köveket állítani egyházi berkekben is. Sokan rosszallásukat fejezik ki, hogy lám az egyház, Isten népe megint nem azzal foglalkozik ami a dolga, hogy fölösleges pénz kidobás, káros nagyzolás, sőt bálványimádás ez az egész. Vigyázni kell persze hogy ne márványtáblák egyháza legyünk, s ne csak a múlt emlékezete de azt is látni kell hogy nem Isten ellen való, sőt akaratának megfelel, hogy tetteiről „jelekkel” emlékezünk meg. Hogy elmondjuk gyermekeinknek, unokáinknak, az utánunk következőknek, hogy mindeddig megsegített bennünket az Isten, s adott vezetőket, megáldotta munkánkat, s száraz lábbal vezetett át zúgó tengereken, s mentünk át tűzön kezét fogva, úgy hogy meg se pörkölődtünk. Rójjuk kőbe vagy papirra mit tett velünk az Isten s kiáltsuk bele a világba szabadítását…

Mert hát, maga az Úr is kőbe vésette a törvényeket. Miközben írom e sorokat a nemrég elhunyt, de verseiben örökké élő (s talán nem csak) Kányádi Sándor egyik verse jut eszembe, azt szánom a végére.

                    Kányádi Sándor : kőnyomat

 

bölcsen rendelé az úr amikor
kőbe vésette a törvényeket

a templomok lerombolhatók
a temetők fölszánthatók

de mi történjék a kövekkel
a már kézbevettekkel
a megmunkáltakkal
az írott-kövekkel

a kövek beépíthetők
a kövek összezúzhatók
porrá őrölhetők

de attól még a kő kő marad
a kőpor pedig megüli a légutakat
ránehezedik a tüdőkre

a kővel már szüszifosz is
hiába próbálkozott

ezért mondom hogy bölcsen rendelé az úr
amikor kőbe vésette a törvényeket

a kövek persze elföldelhetők
mint bármely más veszélyes hulladék

de a köveknek nincs felezőidejük
elég egy ítéletidő
isten ments egy földindulás

a kövek bármikor felszínre kerülhetnek
és akkor bizony mondom néktek

kő kövön nem marad

 

Faragjuk, írjuk, s mondjuk el, hogy létezik az ítélő Isten, de bennünket szeret. Ámen!

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá