Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. december 2.

Velünk az Isten – 2018. december 2.

Azért, szent testvérek, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra…” (Zsid. 3,1)

A szentíró két dolgot mond el Jézusról ebben az igeversben. Először apostolnak nevezi, ami nagyon idegenül hangzik számunkra, ugyanis a Bibliában sehol máshol nem olvasunk ilyet róla. Ha apostolokról beszélünk, akkor elsősorban Jézus tanítványaira gondolunk, a tizenkettőre, és természetesen a Saulusból lett Pálra. Hogy is állunk akkor a Jézus apostolságával, mire gondolhatott a szentíró, amikor így ír róla?
Az apostol szó küldöttet is jelent, s ebben az értelemben elmondhatjuk, hogy Jézus az Isten küldöttje. Azért küldte őt az Atya, hogy az embert megszabadítsa bűnei rabságából és örök életet adjon neki. Ezt a küldetést önként vállalta a Fiú, aki mindenben engedelmeskedett az Atyjának. Nem is lehetett ez másképp, hisz maga Jézus jelentette ki, hogy “Én és az Atya egy vagyunk”(Jn. 10,30). Már tizenkétéves korában azt mondta az őt kereső szüleinek: “Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?”(Lk. 2,49).
Másodszor főpapnak nevezi Jézust a szentíró. A Zsidókhoz írt levél sokat foglalkozik Jézus főpapi tisztével, nem véletlenül, hisz a levél címzettjei zsidó származásuak. Ők nagyon jól tudták, milyen fontos szerepet töltött be a mindenkori főpap Isten népe életében. Ő volt az egyedül, aki egy évben egyszer bemehetett a Szentek Szentjébe, hogy engesztelést szerezzen az egész nép bűnéért. Jézus, mint főpap mutatta be az egyszeri és tökéletes áldozatot a Golgotán, aki egy személyben volt áldozatot bemutató főpap és áldozat egyszerre ezzel szerezve engesztelést egyszer s mindenkorra minden ember számára.
Ezért lehetünk mi szent testvérek, akik örökre az Úrhoz tartozhatunk, mert Krisztusért a mindenható Isten a mi mennyei Atyánk is lett. Ugyanakkor mennyei elhívás részesei is vagyunk, vagyis nem csupán itt a földön lehetünk az Úréi, hanem az örökkévalóságban is.
Mit kell tennünk azért, hogy ez a státuszunk mindig megmaradjon? Csak azt, hogy állandóan figyeljünk Jézusra. ami nem csak passzív nézést jelent, hanem gyakorlati magatartást, igazi követést jelent. Advent egyik ismérve az Úr fokozott várása, ami intenzív Istenre való figyelést feltételez. Vegyük komolyan egyik szép bűnbánati énekünk felszólítását: “Tisztítsd meg szíved Jeruzsálem népe…”(311. ének 1.vers) Ámen.

Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá