Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. augusztus 5.

Velünk az Isten – 2018. augusztus 5.

“Mikor pedig befejezték a föld örökbe vételét annak határai szerint, akkor Izráel fiai örökséget adtak Józsuénak, Nún fiának is maguk között. Az ÚR rendelése szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: TimnatSzerahot az Efraim hegyvidékén. Fölépítette azt a várost, és abban lakott.”  (Józsué 19, 49-50)

       Mindenki megkapja az Úr által neki rendelt örökséget. Istennek gondja van arra, hogy minden törzs elfoglalhassa azt a földet, amely sorsvetés útján jut neki. Mennyei Atyánk gondviselése mindenkire kiterjed, nincs senki, akiről megfeledkezne, mert Ő “felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak”(Mt.5,45). Mi lenne velünk, ha az Úr nem gondoskodna rólunk? Mi  a legnagyobb körültekintés mellett sem tudunk mindig mindenre odafigyelni. Sokszor előfordul velünk –  a legnagyobb jóakarat mellet is -, hogy olykor megfeledkezünk akár fontos dolgokról. Atyánknál ez soha nem fordul elő. Ugye milyen megnyugtató ez számunkra?

      Van még valami, ami figyelemreméltó ebben az igében, tudniillik az, hogy Józsué utoljára veszi birtokba az Úrtól kért örökséget. Pedig ő volt az, aki levezényelte az egész honfoglalást, és mégsem magával kezdte a földosztást. Nem helyezte magát előtérbe, nem mondta azt: vagyok olyan pozícióba, hogy megengedhetem magamnak az elsőbbséget. A legtöbb ember, amikor “helyzetbe” kerül igyekszik belőle előnyt kovácsolni magának. Józsué nem akar bölcs lenni önmagában, ő Isten iránti engedelmességben jár, és azt teszi, amit Ura parancsol neki. Tudja: egyedül Isten böcs s aki Őt követi, rosszul sosem jár, még akkor sem, ha a világ szemében néha vesztesnek tűnik.

      Bár Józsué utojára kapja meg örökségét, mégis első az építkezésben. Az Istennel járó ember mindig arra törekszik, hogy építsen, hasznára legyen másoknak Szavaiddal és tetteiddel légy felebarátod épülésére ma is! Ámen.

                                                                                            Szilágyi Balázs,

                                                                                            Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá