Velünk az Isten – 2018. augusztus 10. | Szatmári Református Egyházmegye Honlapja
Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2018. augusztus 10.

Velünk az Isten – 2018. augusztus 10.

„…Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek. Minden betelt rajtatok, …

De a miképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, …: akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az Úr, míglen kipusztít titeket… Ha általhág-játok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, a melyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok előtt: akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földről, a melyet ő adott néktek.” (Józs 23,14-16)

Egy küzdelmekkel de áldásokkal is teli élet végén hívja egybe Józsué Izrael fiait s emlékezteti őket arra, hogy Isten megtartotta a szavát, ígéretének hűen kihozta Izrael fiait az egyiptomi fogságból s nem csak szabaddá tette őket, hanem a rabszolgaság után hazát is kínált nekik kánaán földjét a birtokukba adva.

Jó néha az embernek elcsendesedni, megállni és vissza gondolni arra, hogy Istenünk ígéretei hogyan váltak valóra az életében. És igazán úgy jó ha tényleg meglátja az Isten gondviselését, szabadítását, szeretetét. Látja és ízleli, kóstolja és hirdeti az Örökkévaló kegyelmét.

Józsué pozitív dolgokról és eredményekről beszél, álmok megvalósulását látja, azért mert Isten velük volt. Mert bátorította Józsuét s ő bátor és erős tudott lenni, Istenre bízta magát és szeretteit és megbízott az Úr döntéseiben.

Te mit látsz? Áldást vagy annak hiányát? Te mit érzel, mit tapasztalsz? Isten jókedvét vagy hiányát éppen?

Ha mi úgy látod, hogy Isten nem simogat hanem keze átokként nehezedik ránk, vagy elzárkózik kéréseink elől, talán benned van a baj, talán mi nem követjük az Örökkévaló terveit, nem azokon az utakon, ösvényeken járunk amiket nekünk készített. Nem merünk gyengék lenni, hogy kezében megerősödjünk.

Ha hagyjuk hogy Isten elsikkadjon, ha más isteneket keresünk magunknak, kihalunk maradék nélkül s életünk is csak kesergés s földönfutás lesz, de ha rá bízzuk magunkat, ha hagyjuk, hogy irányítson, nem hogy a földről nem pusztul ki a maradékunk de örökké élünk majd vele. Egy ifjúsági ének sorai jutnak eszembe, ami gyönyörű imádság is:

Megkopott, elhamvadt álmaim itt hozom,
Sarumat, szétfoszló vágyaim leoldom.
Elázott, elhagyott, meghasadt kereszted
Lábánál otthagyom, meghajtom térdemet.

Ref. Írd át álmaim, amire akarod,
Cseréld ki vágyaim, amire akarod,
Töltsd be életem, amivel akarod,
Ölelje jövőmet egészen át karod
.

Ölelje jelened s jövendőd egészen át az Isten karja. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá