„… a bölcsesség hol található, és az értelemnek hol van a helye? Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található. (…) Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28,12-13.28.)
Ismét egy olyan leíró szakasszal találkozunk Jób könyvében, mely negatív formában beszél arról, hogy mi NEM a bölcsesség, hogy aztán, miután minden tévhitet eloszlatott, elmondja, hogy MI a bölcsesség.
Materiális (anyagi), természeti, és lelki vonatkozásban beszél arról, hogy mi is lehet a bölcsesség.
Sokak számára a világ legnagyobb örömét az anyagiak jelentik, azoknak megléte. Ha anyagiakban minden megvan, akkor ott van rend, van bölcsesség, van öröm és harmónia. Az ilyen embernek a gazdagság, az anyagi függés az istene és nem az Úr. Ezért sorolja fel Jób korának legdrágább ékköveit, és mondja róluk, hogy ebben nincs Isten bölcsessége. A Példabeszédek könyvének szavajárását idézve ez mind hiábavalóság.
Vannak olyanok, akik szerint Isten megtalálható a természetben, fűkben, fákban, növényekben, természeti jelenségekben, hogy Ő egyenlő a természettel. Ez sem igazi Isten-hit, még kevésbé bölcsesség, hanem panteizmus, ami szintén nem más, mint tagadása az önmagát kijelentő Élő Úrnak. A természet magán hordozza Isten keze nyomát, és tanúskodik arról, hogy minden ebben a világban tervszerűen és bölcsen megalkotva működik, de mégsem ez hordozza az igazi bölcsességet.
Mert a bölcsesség nem elvont, hanem viszonyfogalom. Sohasem önmagában létezik, hanem valamivel kapcsolatosan.
Ezért mondja Jób: „Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található. A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen. Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van. A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!” (13-14.21-22.). Nem olyasmi tehát, ami kikutatható, önmagában felfogható volna. A bölcsesség több ennél. Nem az értelmi felfogást jelenti, azaz, hogy megértek eszemmel minden engem körülvevő dolgot, és eljutok a megvilágosodásra.
Sokkal egyszerűbb: „Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (28.) Az tehát a bölcs és eszes ember, aki életében Isten akarata szerint él. Jóbnak megvolt minden anyagi háttere, mégis a Szentírás szerint nagysága nem ebben, hanem Isten-félelmében rejlett. Jób ismerte a természeti világban megnyilvánuló csodákat, mégis Istennek adott érte dicsőséget. Életben és halálban (lásd gyermekei élete és halála; az ő jóléte és testi halódása) is felismerte azt, hogy minden az Istenen való személyes kapcsolaton múlik.
„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd 12,15 – vö. az egész fejezetet, vagy az egész könyv lényegét). Ezt kell nekünk is tennünk: Isten akarata szerint élni, mert ebben rejlik a bölcsesség, eszesség, boldogság és áldás. Ámen.
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes.