Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten! – 2014 január 27.

Velünk az Isten! – 2014 január 27.

„Gád próféta pedig monda Dávidnak: NE maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére.” 1Sám 22,5

Olvasásra: 1Sám 22

Jóllehet, egyetlen verset emeltem ki csupán, ám a 22. rész, és maga, a fenti vers is akkor érthető meg igazán, ha egészében vizsgáljuk az eseménysort. Miért kell Dávidnak Júdába visszatérnie, amikor Saul halálra keresi, és családjára is veszélyt jelent?

Az előbbi versek arról tudósítanak, a család már biztonságban van. Az az út, amelyet néhány évtizeddel korábban már Elkána és Naomi, Mahlon és Kiljon megtettek, most a család kénytelen újra végigjárni: a biztos halál elől Moáb földjére futni. Akkor a létbizonytalanság, a kenyér hiánya üldözte őket pogány földre. Most megvan a biztos egzisztencia, ott a kezükben a kenyér is, az életük féltése azonban, újra a régi útra viszi őket. Ám Izráel számára, Isai és családja számára a legdrágább bizonyítéka ez Isten mindenütt jelenvalóságának: a pogány földön is megőrzi őket, és hazahozza majd a családot.

Dávid hazatérve újra a sziklavárban keres menedéket. A kietlen helyen, ahol minden az élettelenséget sugározza. És ekkor jelenik meg Gád próféta, és hozza a parancsot: térj vissza Júdába. Hová térjen vissza? Saját törzsének a szállázterületére. A biztonságot nyújtó barlangból arra a vidékre, ahol Saul gyilkos bosszúja ártatlan papokat állít az egyszemélyes pogány halálosztag elé. Miért? Mert szüksége van rá, nem csak Júda törzsének, de egész Izráelnek.

Menekülő, bujdosó életek, kivégzett ártatlanok, Isten szolgáinak a halálba küldése: egy istentelen világ keresztmetszete. Heródes, római császárok, modern kori teljhatalmú urak, és a jelen

Varga Botond,

Kisbábony

Szóljon hozzá