“Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.” (2 Sám. 15, 31b)
A Szatmárnémeti Református Gimnázium ifjúsági istentisztelete előtt diákok kéréssel fordulnak hozzám: “Tiszteletes úr legyen kedves a mi osztályunkat először kiengedni az istentisztelet után, mert következő órán dolgozatot írunk.” Az istentisztelet ideje alatt olykor figyelni szoktam a dolgozatot írni készülő osztály diákjait. Mi is járhat a fejükben? Vajon eljut-e az igei üzenet a szívükig? Vajon tudnak-e figyelni mindarra, amit mondok? Vagy folyamatosan azt kérik Istentől, ami a legsürgetőbb probléma megoldását jelentené számukra: Uram! Segíts meg most, hogy a dolgozat jól sikerüljön! Dávid nagyon jól ismerte Isten kegyelmét, hiszen többször megtapasztalta már segítségét, áldását. A próbatételek azonban sorban követik egymást. Góliát és Saul fegyvereitől megszabadította Isten, most saját fia ellen menekül. De mit is akarhat Dávid? Mit is kérhet? Győzelmet? Gyermeke halálát? Dávid kéréséből egyértelműen tudunk következtetni arra, hogy a “pártosok” között lévő Akhitófel rossz hatással lehet Absolonra, mindaz, amire ráveheti fiát a harccal kapcsolatban az semmiképpen sem lehet építő. Életünk próbáiban kik a mi tanácsadóink? A jópofásodó – a tegnap még az ellenségünk soraiban felálló – de ma már a legjobb cimborának tűnő ember, aki korábbi gazdáját szemünkben szidja? Vagy a hatalmas Isten, akiben Dávid vakon bízott? Ma legyen egy kis időnk megállni, és mielőtt tovább haladnánk, gondoljunk arra, hogy Ő minden lépésünkre figyel. Megsegít és felemel minden mi gondjainkból! Ámen!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek