“Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: Vajon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománnyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?” (Jób 15,1-2)
Egy lelkipásztor mesélte: Komoly alkohol problémáim miatt kórházba kerültem, ahol sok szolgatárs meglátogatott. Kaptam a szemrehányásokat: ha nem ittál volna, ha megálljt parancsoltál volna stb. Azonban volt egyetlenegy, aki nem az életem kritizálásával foglalkozott, hanem kezemet megfogva azt mondta, imádkozzunk.
Bár a feddhetetlen, igaz és bűngyűlölő Jób nem szenvedélybeteg lelkipásztor, azért a két történetnek van közös vonása és ebből leszűrendő közös üzenete. Ez az üzenet így hangzik: Legyünk akár Jób barátai, bajbajutott lelkipásztorok szolgatársai, nehéz helyzetbe került család és gyülekezeti tagjaink látogatói, nem az a feladatunk, hogy a miértet feszegessük, hanem hogy a kiutat megtaláljuk. Ez az imádság útja, az egyetlen út.
Azért, hogy vádlóból a másikkal együtt imádkozóvá tudjunk válni, azonosulnunk kell Assisi Ferenc életszemléletével és imádságával.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek ott, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ámen
Genda Árpád Szabolcs,
Pettyén