Kezdőlap / Gondolatok / Szerelem kolera idején

Szerelem kolera idején

A vírus is Isten. Minden, ami részesül a létezésben, az Isten és magából Istenből részesül. Nincs semmi Istenen kívül, Isten tart létezésben mindent, ami létezik. A vírust is.

Az univerzum pártatlan és nem ítélkezik. Van, aki megszületik erre a világra, és van, aki meg sem születik, még csak meg sem fogan. Mi megszülettünk, de életünk a fizika, a kémia és a biológia szigorú törvényei által meghatározott esetlegességnek van kiszolgáltatva. Mint minden más is, ami létezik.

Vírusok jelennek meg, aztán az azokat megállító gyógyszerek. Van, ahol hat a gyógyszer, van ahol nem. Van, aki magától meggyógyul és van, aki nem. Van, akinél kialakul egy tumor, de le tudja győzni, van, aki nem győzi le és belehal, és van, akiben ki sem alakul. Sokmindenre van gyógyszer és sokmindenre nincs. Ez a pártatlan, egyensúlyban maradó, de mindig titokzatos, kiszámíthatatlan univerzum a világunk. És mi része vagyunk ennek a világnak és ránk, az emberre, a teremtés koronájára is vonatkoznak a fizika és molekuláris biológia összes törvényei. Ez is Isten.

Él bennünk egy illúzió, hogy uraljuk a világot. A tudomány, az intelligenciánk, a páratlan képességeink azt sugallják, hogy az uralmunk alá hajtottuk a világot. Mert hát maga Isten is azt mondta, hogy hajtsuk uralmunk alá. Mégsem uraljuk a világot. Hol van akkor a hiba?

Ott, hogy amikor Isten felajánlotta, hogy hajtsuk uralmunk alá a világot, akkor nem éltünk a lehetőséggel. Magunkkal foglalkoztunk, a magunk sorsa felett akartunk uralkodni. Szabadok akartunk lenni. És lőn. Szabadok vagyunk. De a világot nem uraljuk és annak összes természeti törvénye érvényes maradt. Kegyetlenül kihasználjuk, az akaratunk alá vetjük az univerzumot, de nem uraljuk. Minduntalan figyelmeztet bennünket erre a világ. Néha földrengéssel, néha vírussal. De nem akarjuk meghallani. Miért is hallanánk, hiszen olyanok vagyunk, mint Isten, nem?

Csakhogy ott van bennünk a félelem. És ez elárul bennünket. Elárulja, mennyire esendőek vagyunk, hogy csak megjátsszuk a hatalmas uralkodó szerepét, de valóban a király mezítelen, nyomorult és szánalomra méltó. Mindent az uralmunk alá hajtottunk már, de a félelmet nem. És a vírust se.

Ott van bennünk a félelem lelke, és folyamatosan figyelmeztet bennünket, mint a diadalmenetét ünneplő győztes római hadvezért a mögötte álló és annak feje fölé arany babérkoszorút tartó rabszolga: memento mori, memento mori: emlékezz a halálra, dicsőséged legmagasabb csúcsain el ne feledd: halandó vagy és meg fogsz te is halni. A félelem lelke elrontja uralkodásunk színjátékát.

Pedig nem a félelemnek a lelkét kaptuk Istentől. Embernek lenni azt jelenti, hogy Isten Lelkét hordozni, Isten Lelkéből részesülni: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” Aztán valami megtört, elszakadt. A mindennél többet akartunk, és maradtunk a majdnem semmivel, a marék por és Isten dicsősége között félúton, a senki földjén. Így lett az ember élőlényből félőlénnyé.

A félelem lelkünk alapjait emészti fel. „Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben” írja Dávid. Ez a félelem lelke: kiüresít, megaláz, jelentéktelenné tesz, az elesettség és nyomorultság állapotába lök. Elveszítjük emberi méltóságunkat. Nem hogy olyanok lennénk, mint Isten, de még emberhez sem hasonló. Félelemtől nyüszítő vad.

A félelem végül is Isten-arcúságunkat veszi el. Ez a bűn igazi büntetése: nem csak nem adja, amit ígér, de elveszi azt is, ami van. És ez félelmetes. Egy apró vírus is létezésünknek erre a sérülékeny esendőségére mutat rá. Nehezen elviselhető igazság ez. A halálfélelem nem más, mint az ezzel az igazsággal való kikerülhetetlen szembesülés és az ennek feldolgozására való képtelenség.

A félelem lelkét csak belülről, a lelkünk legmélyéről tudjuk legyűrni. Semmilyen külső valóság, se tudomány, se gyógyszer, se védőoltás nem veszi el a félelmet. A halálfélelem lelkét csak az életet adó Lélek veheti el. Az a Lélek, amelyik emberré, Isten-arcúvá tesz.

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” írja Pál Timótheusnak (2Tim. 1,7). Erő, szeretet, józanság. De vajon hol van ilyen lélek? Nem olyan egyszerű ez. Ahol erő van, ott ritkán van józanság. Ahol józanság van, ott szinte soha nincs szeretet. Ez a három lelkület nehezen hozható harmóniába. Nem is emberi lélek ez.

Egyetlen egyszer láttuk ezt a lelket, amiben az erő, a szeretet és a józanság harmóniában és szentségben volt. Ez pedig Jézus Krisztus Lelke. Isten a Messiás Jézus Krisztusban mutatta meg azt Lelket, amelyik ellenáll a félelemnek és újra istenarcú emberré formál. Hol láttuk ezt? A kereszten. Az erő, a szeretet és a józanság lelke ugyanis a krízishelyzetben, a nyomorúságban, az üldözésben, a félelem lehetséges pillanataiban mutatkozik meg. Halálos veszedelem idején. Járvány idején.

A kereszten Jézus Krisztus felmutatja az erő, a szeretet és a józanság Lelkét.

„Szállj le a keresztről” – ordítja a tömeg. Nem a csodaváró, hanem a legősibb és legösztönösebb kiáltás ez: menekülj! A félelem először kimozdít a helyemről, űzött vadhoz tesz hasonlóvá, a menekülés, elrejtőzés ősi ösztönét hívja elő az emberből. Jézus Krisztus nem száll le a keresztről: ez a helyem, ezt rendelte Isten számomra, ez a keresztem. Isten kezéből jön ez a kereszt, ebben hűségesen megmaradok, még az életem árán is. Ez az erő lelke.

„Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek.” – mondja Jézus az őt bántóknak. Ez a szeretet lelke. Nem vagyok hajlandó haragudni rád, még ha megérdemelnéd is.

„Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet” – ezek Jézus utolsó szavai. Méltó befejezése egy tökéletes és szent életnek. A józanság lelke ez. Mert mi is lenne józanabb gondolat, mint tudni, hogy végül is bármi történjen, Isten kezében vagyok.

Status confessionis – a hitvallás ideje, mondták az előttünk vándorló hitvalló keresztények az élet nagy pillanataiban. Járványok, pestis, éhínség, háborúk – status confessionis.

2020 Covid-19 koronavírus: status confessionis, Isten gyermekei hitvallásának ideje. Az erő, szeretet, józanság lelke felmutatásának ideje.

A Jézus Krisztus Lelkével való betöltekezés azt jelenti ma: nem szaladok, nem menekülök, a helyemen maradok, mert Isten kezéből jön ez a világ szövetét meggyűrő járvány is. Megőrzöm a szeretetet a szívemben, a magatartásomban a másik ember felé: úgy és annyit vásárolok, hogy a másiknak is jusson, ha a felebarátom szükséget szenved, megosztom vele azt, amim van. Józanul gondolkozok: tudom, hogy Isten kezében vagyok és a világ fizikai, kémiai és biológiai törvényeit tiszteletben tartva szappannal kezet mosok.

Gabriel García Márquez talán legmegrendítőbb regénye a Szerelem kolera idején. A regény egy nagy, életen át tartó szerelem története. Florentino Ariza fiatalkorában beleszeret a tizennégy éves Fermina Dazába. A lány viszonozza az érzelmeit, és az apai tiltás ellenére levelezésbe kezd a fiúval. Később azonban Fermina Daza váratlanul meggondolja magát, kikosarazza Florentino Arizát, és férjhez megy Juvenal Urbinóhoz, a megbecsült orvoshoz. Florentino Ariza elhatározza, hogy várni fog Fermina Dazára, ha kell, egy életen át. És vár is. Amikor hosszú évtizedek után az orvos idős korában életét veszti, az időközben megöregedett Florentino Ariza újra udvarolni kezd élete szerelmének, Fermina Dazának és álma végül megvalósul. A két idős ember szerelme beteljesedik.

Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját.

Visky István

Szóljon hozzá