Négyszázötven éves a Heidelbergi Káté

A magyar reformátusok számára nagyon sokat jelent a Heidelbergi Káté. Aki konfirmált amellett, hogy emlékszik a hitvallástétel izgalmaira, azért néhány mondat megmaradt mindenkiben, ami erőt adhat az élet küzdelmeiben. A Káté első megjelenésének, megszületésének négyszázötven éves évfordulója van ma. Megérdemli, hogy néhány szóban visszatekintsünk születésének körülményeire.

A Káté összeállítására a Német-Római Birodalom Pfalzi fejedelemségének központjában, Heidelbergben került sor.  III. „Kegyes” Frigyes fejedelem (1515-1576), buzgó református vallásúként a kálvini tanokat terjesztette.  A mai Hollandia és Franciaország területéről érkező, jelentős számú menekült kálvinista prédikátort és tanítót alkalmazott népe tanítására. A vallási kérdések rendezésére törekedve a heidelbergi egyetem Kálvin János tanait követő tanárait bízta meg egy pontos, egységet teremtő és mindenki számára értelmezhető hitvallás összeállítására. Ursinus Zakariás (1534-1583) és Olevianus Gáspár (kb. 1536-1587) teológusok 1562 év végére a kérdés-feleletekből álló Káté végleges szövegét egy nagyobb munkatársi közösséggel együtt dolgozva alkották meg.

A III. Frigyes által 1563. január elejére összehívott zsinat jóváhagyását követően a fejedelem költségén a Káté nyomtatás alá került. Január 19-én megszületett a Heidelbergi káté. A fejedelem, az általa írt előszóban kifejtette, hogy azért készült a Káté : “Hogy ez legyen a biztos útmutatás és szilárd alap a lelkipásztorok és a tanítok számára is, hogy ne csak maguk kedve szerint, meggyőződésüket esetleg napról napra változtatva, végezzék munkájukat, hanem jó egyetértésben s egy véleményen legyenek.”

Magyar nyelven

A káté rövid idővel keletkezése után magyar nyelvterületen is ismeretessé lett. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban kánonilag kimondta, hogy a heidelbergi kátét mindenhol tanítsák.  Magyar nyelven először 1577-ben jelent meg Pápán, Huszár Dávid nyomdájában. 1648-ban I. Rákóczi György a heidelbergi kátét Gyulafehérvárott, az általa létesített könyvnyomdában, Fogarasi István lugosi lelkipásztor fordításában román nyelven is kiadta. Azóta a Magyar Református Egyház hitvallása, alapirata a Második Helvét Hitvallás mellett.

Emlékszel?

Talán minden református olvasó emlékszik a káté első kérdésére, remélhetőleg sok embert vigasztaltak meg a gyakorlati évek során a konfirmációra elsajátított szavak: „Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított, és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.”

Isten éltesse a Heidelbergi Kátét és adja a mindenség Ura, hogy továbbra is sok mindenkit vigasztaljon és tanítson igei üzeneteivel!

Vélemény, hozzászólás?