„Most azért megmarad, a hit, remény, szeretet e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet” – (1Kor 13,13)
Mi az, ami megmarad? Tette fel a kérdést Elek Arnold Zoltán halmi lelkipásztor, a konfirmandusoknak. A kátéórák hangulata, az áporodott illatú „kisterem”, a beszélgetések, az együtt töltött minőségi idő! Ez marad meg! Az érzés, hogy milyen volt együtt. Erre fogtok emlékezni.
Hat kicsiny kis élet, akik Krisztus mellett döntöttek. Voltak, akikért egy jóságos szívű árvaház igazgatónő éjt nappallá téve dolgozott, hogy a három kis árva leánykának igazi, szép hófehér ruhácskája, maradandó öröme legyen. Volt, aki Ausztriából jött haza, s akiért idős nagyapja fájó lábbal, sajgó csípővel, műtétre várva mindent megtett, hogy az unoka itthon konfirmáljon. Voltak, akik sokat tettek egyházunkért, ha kellett tuja fákat vásároltak önköltségükön, alázatosan, szépen nevelve második fiúkat, az egyházat soha el nem hagyták. Voltak, akik hűek maradtak a hagyományokhoz, magyarságukhoz, és szemük fényét díszmagyar ruhácskába öltöztetve, büszkén hallgatták: „Mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, az Úr Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.”
2023. május 21. Ünnep volt sokunk számára. Nekem is, a lelkipásztornak! Mi itt a Partiumban, Királyhágómelléknek ezen vidékén pünkösd előtt konfirmáltunk. Tettük ezt abban a hitben, hogy az esendő gyermeki szavaink lélekkel telnek majd meg, kezünket megfogja a Vigasztaló, a Pártfogó, aki mindenre megtanít, a boldoggá tesz, és elvisz az örök életre!
Mi marad meg? Ha megmarad a szeretet, akkor életed végéig boldog leszel, mert önmagadat, embertársadat, a világot, gyülekezetedet is szeretni fogod, nem azért mert kell, hanem azért, mert Jézus uralkodik a szívedben a Szentlélek ereje által.
A Halmi Református Egyházközség konfirmandusai 2023-ban:
Kovács Hanna Larissza
Szentmiklósi Emília Éva
Lucaciu Patrícia
Lucaciu Susana
Gacs Roland
Szabó Patrik
Mindezekért Istené legyen a dicsőség!
