Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Mélységből magasságba, sötétségből világosságra – A református lelkészkórus hatodik karácsonyi koncertje a Székesegyházban

Mélységből magasságba, sötétségből világosságra – A református lelkészkórus hatodik karácsonyi koncertje a Székesegyházban

A Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorkórusa és a Szatmári Református Gimnázium gyermekkórusa, immáron hatodik alkalommal kínálta adventi koncertjét Szatmári Római Katolikus Székesegyházban.

Hangszerek és az azt megszólaltató művészek kapcsolódtak bele a magasztalásba. Zongorán/orgonán Balaskó Balázs zongoraművész – tanár, valamint tanítványa: Rédai Ádám A református gimnázium VII. osztályos diákja, hegedűn: Kovács–Pistuka Emőke a Dinu Lipatti Filharmónia művésze, trombitán: Lutai Alexandru a Dinu Lipatti Filharmónia trombitaművésze-tanár és tanítványa: Higyed János Bence VIII. osztályos zeneiskolás diák. A koncertet, ami a mélység és magasság, a fény és árnyék feszültségéből kívánt örömre, világosságra vezetni, Higyed Gyöngyi karnagy vezényelte. A koncertnek nyolc részből állt.

Az első zenei hangulat abból az árnyékból és mélységből indult, ahol a bűnbánat húrján szavakba formálódott a kérés: „Hallgass meg engem.” A második zenei egység a békét kérők – Dona nobis pacem – imája volt: Békesség Istentől.  A harmadik lelki érintés hangszerekre és gyermekhangra bízta a magasztalást, két „Ave Maria” is elhangzott. A negyedik kettős lépésben a földi dicséretbe beleszövődött a mennyei seregek magasztalása és tapinthatóvá lett „a földön békesség és a magasságos mennyekben dicsőség az Istennek” karácsonyi biztatása. A következő kettős lépés már mozdította a szívet, a kezet és lábat is: „Ó jöjjetek hívek ma lelki nagy örömmel imádni az Urat.” Trombiták szóltak, orgona zengett a hatodik részben, jelezve, hogy földre száll a világ világossága az örök ragyogás a megígért, elküldött Szabadító a Messiás. Az utolsó előtti rész a mélységben levő embernek szóló üzenet Istenről, aki mindenkinél jobban szereti és éppen ezért ígérte és küldte el szent Fiát, hogy az ember el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A befejezésben a nagyérdemű hallhatta Mozart, hangjegyekbe rögzített néhány foszlányát, abból a hangulatból, amely a mennyek országában örök valóság, ránk váró valóság.

Aki jelen volt ráhangolódott az ünnepre, egyetlen szóból, Alleluja, kibomlott az öröm a hála, a szeretet, a vigasz, az élet: „Szóljon a hang a hangszer, legyen itt áldott lárma,/ hömpölyögjön az árja,/ s dagálya vigyen haza az Isten országába./ Hallelujára, hallelujára!

Szóljon hozzá