Kezdőlap / Gondolatok / Megmaradásunk alapja

Megmaradásunk alapja

„Jézus monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőknek.” (Mk 9,23) Amíg minden egyben van Isten rendelkezése szerint, amíg eggyé, egy nemzettestté lehettünk az idők során, ezer éven át a Kárpát-medencében, addig egészségesnek mondtuk magunkat, fiak és apák, leányok és anyák, székelyek, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, újvidéki magyarok. Trianon átka olyan lelki traumát okozott egy nemzetnek, amelynek hatását, következményeit, lelki és testi sérüléseit nemzedékről nemzedékre örököljük, és senki sem törődik vel, hogy végső fokon mi lesz ennek a következménye.
Az emberi jogokat, az emberi méltóságot, az egyenjogúságot, az egyenlő esélyek lehetőségét védi a demokratikus világrend és törvény, elutasítja a faji és nemzeti diszkriminációt, csak a magyar kérdést ne vegye senki sem elő. Az valamiért bűn. Valamiért félelmetes, valamiért elkerülendő, nem javaslott dolog, közel száz év szenvedés és jogtalan döntés miatt jobb, ha nem beszélünk róla.
Saját közösségünkön belől elmondták nagyapáink, apáink az igazságot, azt amiről a leszakadt országrészeken, éppen a reánk telepedett idegenek megfélemlítő rendelkezései miatt nyilvánosan beszélni róla nem volt szabad. Elmondták, miért van bennünk egy születésünktől bennünk húzódó félelem, rettegés, remegés, kiszolgáltatottság érzése, miért van bennünk az Istentől rendelt szabadság és emberi méltóság iránti vágy. Miért ver a földhöz, miért dob tűzbe és vízbe közel százéves betegségünk, amelyet senki sem akart meggyógyítani az elmúlt évtizedek során, sőt szívesen látták volna vesződésünk, pusztulásunk.
Azonban úgy, mint máskor, most is mindent megváltoztatott a történelem Istene, aki látta, látja, hogy szükségünk van reá, és elindult, hogy meggyógyuljon a trianoni szindrómában szenvedő nemzet. Jézus megelégelte a reánk támadó farizeusok, hamis történelmet firkálók gúnyát, zaklatását, perlekedését. Jézus elindult felénk. Megválogatott és egy mennyei bíró által időzített törvény értelmében cselekszik, gyógyításunkért érkezik.
Amikor Jézus jelenléte megoldja egy nemzet, egy kisebbségi sorba kényszerített nép helyzetét, ott a farizeusok elhallgatnak. Isten lép mindenki elé és kérdez. Kérdése nem marad válasz nélkül. Elhangzott már ez a vallomás sokszor és sokunk ajkáról, most egy valaki közülünk szól, elmond mindent. Vallomásának summája, hogy helyzetünkkel és az abból adódó megaláztatással és fájdalmakkal nem bírunk. Nem tudjuk legyőzni, ezt már nem lehet tovább bírni. Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Újvidék magyarsága együtt kiáltja: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.”
Jézus nagyon jól érzi, érti, hogy ebbe a „ha” feltételes módra utaló kötőszóban benne van az idők közben kialakult bizonytalanságunk, kicsinyhitűségünk, amelyet nem merünk bevallani. Itt az ideje beszélni róla. Nem te vagy a hibás Uram, hogy eddig nem érkezett el gyógyulásunk. Mi vagyunk a hibásak. Mert nem volt egy felelős magyar miniszter, kormány, aki ezt felvetette volna: „Trianont újra kell tárgyalni. Itt az idő beszélni róla.” Nem a románokkal és nem a tótokkal, hanem azokkal, akik ezt kitervelték és alkalmazták, érvényre juttatták. Ha ezen a világon senkit sem lehet megalázni, diszkriminálni, büntetni, akkor itt az ideje, hogy amit elrontottak, azt helyre kell igazítani. Részünkről, ennyire feltétlenül szükségünk van, magyarnak lenni, el kell fogadni egymást és végre összefogni, mert az erő, amitől fél Európa és félnek nagyon sokan, éppen keresztyén, Jézusban bízó hitünkben van.
„Minden lehetséges a hívőknek” – mondja Jézus. A bibliai hitetlen nemzetség azonnal hinni kezd, más lesz, amikor meglátja Jézust, Isten Fiát. Hinnünk nekünk is kell!
Megmaradásunk alapja Jézusra nézni, őszintén színt vallani és kimondani közös magyar imánkat, immár kételkedés és bizonytalanság nélkül: „Uram, könyörülj magyar népünkön.”
Első jelei e könyörületnek megmutatkoznak Isten nemzetet egyesítő szeretete révén, ezt már csak egy követheti, a teljes egységre jutás öröme. Ezért imádkozzunk
Korda Zoltán

 

 

Szóljon hozzá