Nagyhét második napján a Szatmári Református Egyházmegye néhány lelkipásztora és nőszövetségi tagja missziós szolgálatot végzett a 2-es számú Megyei Korházban, közismert nevén a régi korházban. Akárcsak legutóbb karácsony előtt, úgy most húsvét előtt is az örömhírt vitték azoknak az embereknek, akik lehet, hogy ezt az ünnepet nem tölthetik családjuk körében, vagy nem mehetnek el templomba hallgatni az Igét, pedig ők most „de mennének!…”
Névszerint a következő hírvivők adták tovább az evangéliumot: FELTÁMADT!
- Nőszövetségi tagok: Az apai gyülekezetből Badar Andrea, Botos Enikő, Kató Erzsébet,Kató Emilia, Kató Eszter, Kató Margit, Domokos Margit, Sütő Ildikó, Szabó Ida, Kató Irén ; Egriből Kovács Ildikó, Csáki Katalin, Komlódi Erzsébet; Sárközújlakról Butka Elvira, Lőrinczi Katalin, Zvolenszki Erzsébet, Tegze Andrea; Szatmár-Németi gyülekezetből Oláh Edit, Szatmár-Láncosból Gellért Ágnes, Lengyel Anikó, Nagy Ilona, Oroszi Márta, Telegdi Mária.
- Lelkipásztorok: Kovács Sándor esperes (Egri), Király Lajos főjegyző (Batiz) Balvinszky Sándor kórházlelkész, Nagy Erika missziói előadó (Sárközújlak), Nagy Róbert (Apa), Máthé Róbert (Patóháza), Kovács Mátyás (Sándorhomok).
Balvinszky Sándor kórházlelkész a kórházmisszió fontosságáról beszélt lapunknak, amikor elmondta: „A kórházmisszió küldetése: a betegség próbájában lévő, szenvedő ember felé a segítő, vigasztaló, bátorító szeretet megélése, érte, vele való imádság, a kegyelmes Isten jelenlétének, vezetésének felfedezése. Mindez a beteglátogatás, lelkigondozói beszélgetés, igehirdetés alkalmain keresztül gyakorolható. A betegek Isten Igéjével való erősítése, táplálása és lelkigondozása szükséges dolog.”
Ebben a szolgálatban, ezen alkalommal, a lelkipásztorok fontos munkatársai a nőszövetség tagjai voltak, ezért Nagy Erika misszió előadó, a Szatmári Református Egyházmegye Nőszövetségének elnökét kérdeztük: Miért éppen a nők kísérték a lelkészeket?
„A nők, asszonyok mindig ott voltak Jézus közelében – mondta a lelkésznő. Az érzékeny női lélek képes átérezni a beteg lelkiállapotát, gondoskodó anyai érzések és kezek, amelyek a beteg gyermek gondozásában igen kifinomultak, gyakorlottá teszik a nőket arra, hogy beteg embereket odaadással gondozzanak, feléjük empátiával forduljanak, a szorgos kezek ápolják a sebeket, a gyakorlott kéz táplálni tudja a tehetetlen beteget és a száj imádkozni tud az Áldott Orvoshoz.
Nem hiába alakult a Nőszövetség világháború idején, hogy a sebesült katonák gondozását és ápolását felvállalja. A nőszövetség tagjai, mint Jézus Krisztus misszionáriusai küldetésben vannak. Mi vagyunk a mi Megváltónk meghosszabbított keze, lába, füle, szája. Jézus Krisztus tesz minket erre alkalmassá. Az Áldott Orvos küld ma is bennünket szolgálatba, korházakba, betegek mellé. Ilyen küldetéssel látogattuk meg a korház betegeit Húsvét előtt.
Szeretnénk rendszeresebbé tenni látogatásainkat és nőszövetségeinket kiképezni ennek az önkéntes feladatnak a teljesítésére, hogy felkarolják és erősítsék a betegeket Isten Igéje által, imádkozzanak értük és velük a betegágyak mellett. Szeretnénk az otthoni lelkigondozás misszióját is kiépíteni, amely a kórházból hazakerült beteg testvéreink látogatásáról szólna. Húsz év telt el a Nőszövetség újraalakulása óta, szeretnénk elmélyíteni a diakóniai szolgálatot a kórházmisszió és a házi beteggondozás missziójában. A világ önkénteseket küld ilyen szolgálatokra, Jézus Krisztus pedig szövetségébe tartozó nőtanítványait küldi szent misszióba”
Ez a kezdeményezés nagyon szép, remélem lesz folyatása, és bízom benne, hogy a jövőben egyre többen csatlakoznak ehhez a csapathoz.
