Kezdőlap / Gondolatok / Meddig tart ez?

Meddig tart ez?

“Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?” Zsolt 74,9

Aszáf, imádságában az Urat keresi. Hova lett? Nem látja azt, hogy a babilóniaiak a templomot meggyalázzák és megszentségtelenítik? Az arany díszítéseket fejszékkel feszítik le, miért nem tesz valamit? Miért felejtkezett el arról a gyülekezetről, amelyet magának elválasztott?

Úgy tűnik ebből a vallomásból, hogy Isten már régen elfelejtkezett az övéiről, hiszen a babiloni fogságba már hosszú ideje ott van a nép. Nincsenek próféták, akik szólnának, a nép lassan teljesen reményvesztetté válik. Azonban ebben a szörnyű helyzetben olyan problémát vet fel a zsoltáríró, mely arra kellene ösztönözze az Urat, hogy ebből a tétlen állapotból mozduljon ki, és tegyen valamit. Uram a te hajlékodat szentségtelenítik meg. A saját hadijelvényeiket tűzik ki, és a csend helyén hangos szó hallatszik – mondja Aszáf.

És ha már a miérteknél tartunk, akkor hadd tegyük fel azt a kérdést, hogy miért nem tesz tényleg valamit Isten?

Istent nem lehet semmivel sem kényszeríteni arra, hogy cselekedjen. És ennek a helytelen gondolatnak az elterjedése vezet oda, hogy sokan így gondolkoznak: tegyek valamit, ami jó, és ami helyes az Úr előtt, mert soha nem tudom azt, hogy mikor fog ez a javamra válni. Mikor jön majd el életemben az a pillanat, hogy hivatkozhatom a régmúlt helyes tetteire, és így Istentől kikényszeríthetem az általam helyesnek vélt cselekedetet.

Ez így azonban nem működik. Nincs hatalmunkban, sőt jogunkban sem az, hogy mi Istennek megmondjuk azt, hogy mikor mit tegyen. Lehet, hogy szeretnénk, de nem tehetjük. Mit tehetünk? Imádkozhatunk és reménnyel a szívünkben várnunk kell azt, hogy bűnbánatunkra Ő válaszoljon. Ha a válasz késik is, ez nem azt jelenti, hogy elfelejtkezett rólunk, hanem hitünket, életünket teszi próbára. Láthattuk már oly sok bibliai történeten keresztül, hogy a nép várakozása után közel lépett hozzájuk. Gondoljunk az egyiptomi, a babiloni fogságokra és szabadulásokra, vagy gondolhatunk a próféták által meghirdetett Messiás elérkezésére. Senki sem tudta akkor, a napot, hogy mikor cselekszik, de soha nem maradt el a kegyelme. Nekünk is a régi bibliai esteket kell szemünk előtt tartsuk akkor, amikor sok a miért az életünkben.

Egy másik gondolat, ami úgy kitűnik legalább is előttem ebből az Igéből az az, hogy létezik-e, hogy manapság megszentségtelenítsék így a templomokat? Nem lehet ilyen esetekről hallani a médiában. Egy hallott és egy személyesen is megtapasztalt esetet szeretnék itt most felhozni, hogy sajnos napjainkban is, ilyen szempontból semmi sem változott. Olvastam valahol, hogy az Amerikai Egyesült Államokban több templomot, amelyek sajnos kongtak az ürességtől, és mivel sokba került a fenntartásuk, vagy bezártak, vagy kiadták raktárhelyiségnek, rosszabbik esetben bevásárló üzletté, vagy szórakozó hellyé alakították át. Létezik ilyen? Igen! A személyesen átélt példa az Isten házának a meggyalázásával kapcsolatban az az, amikor Kárpátaljára tanulmányi kirándulásra mentük el évfolyamtársaimmal, akkor elvittek a vendéglátóink egy templomba, de az más volt, mint a többi addig meglátogatott istenháza. Ugyanis annak a templomnak a falait a kommunista jelképek három-négy méteres magasságban díszítették. Az ottani lelkész elmondta, hogy használták mindennek azt a templomot. Amikor a pártnak nem volt hol gyűlésezni, akkor a református templom volt a helyszín. Amikor bő volt a búzatermés, akkor raktárnak használták, de volt olyan eset is, hogy ünnepi ebédeket, vagy vacsorákat ott tartottak meg.

És akkor most ismételten tegyük fel a kérdést: Létezik, hogy van ilyen? Létezik, hogy hadi jelképeket tűznek ki a templomainkra manapság? Sajnos igen. Lehet ez azért, mert gyülekezetek eltűntek, és másra használják már a templomokat, mert már nincs ki menjen Istent dicsérni és magasztalni. De ez a gyalázás megtörténhet az említett esetek alapján, vagy úgy, hogy mi gyülekezeti tagok és vezetők templomainkba sok olyan, nem Istennek tetsző és nem Őt dicsérő rendezvényt, eszmét beengedünk. Tegyünk meg mindent azért, hogy semmilyen ellenség meg ne szentségtelenítsék az Úr hajlékait.

A 74. Zsoltár utolsó verseiben szabadításért könyörög a zsoltáríró. Nagy szüksége van világunknak erre a mennyei szabadításra és Szabadítóra. Mi is azért könyörögjünk ezen a napon, hogy minden helytelen emberi gondolatot és cselekvést szüntessen meg életünkben: hadd legyünk türelmesek, hadd lehessünk Isten dicsősségét megóvó és előrébbvívó szolgák. Ámen (K.M.)

 

Szóljon hozzá