Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Lucáztak a Refiben

Lucáztak a Refiben

Lucáztak a Református Gimnázium tanulói, ezt a szokást az esperesi hivatalban is bemutatták.

Szerte a világon különböző történetek, babonák és szokások fűződnek a december 13-i dátumhoz. Vannak vidékek, ahova Luca fényt hoz el, a mi tájainkra pedig a gonoszt.

Vannak nemzetek, ahol a Luca-napi ünneplés, a „fény ünnepe” – minden bizonnyal a régi pogány fényünnep folytatása. Lux latinul fényt jelent, így kerülhetett az ünnep éppen Luca napjára, a IV. századi mártírnő ünnepére. Szent Lúcia ugyanis a katolikus egyház egyik szentje.

„Boszorkánykereső”

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai, és a druidák is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve, mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!” A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a faluboszorkányait

Lucázás

Szokás szerint legénykék, fiúgyermekek köszöntek be a házakhoz, korommal, hamuval meghintezték a tyúkokat. Az öregasszonyok sem kerülhették el a hintezést, az ő homlokukat is bekormozták, hogy jól tudjanak ülni. Semmilyen gonoszkodásnak nem volt szabad ellentmondani, mivel Luca boszorkányként él a néphitben, éppen ezért kedvében kell járni, nehogy ártson. Ezért a lucázók is szabadon gonoszkodhattak, ha haraggal fogadták őket, akkor oda lett a tojáshozam, az állatszaporulat. Nem volt szabad háborognia a gazdának akkor sem, ha az ő kapuját leakasztották, s helyébe a szomszéd kapuját tették fel. A lucázók szétszedték a szekeret, s otthagyták, vagy a szétszedett szekér darabjait felvitték a szín tetejére, ott rakták össze. A gazda fent kellett szétszedje, darabjaiba lehordja, majd újra összerakja, és ezt mind mosolyogva. Ha káromkodott, annak a tyúkok látták kárát…

A lucázók hajnalban indultak, és arra sem volt szabad panaszkodni, ha valakit álmából vertek fel. Minden esetben meg kellett kínálni őket, a fő adomány a tojás volt.

Jó, hogy hozzánk a refisek nappal érketek…

 

Szóljon hozzá