Látáspánik

Hat évvel ezelőtt estem át egy szemműtéten, aminek köszönhetően megszabadultam a szemüvegtől. Hatalmas élmény volt megtapasztalni, hogy szemüveg nélkül is látok, ám erősen megijedtem a szemműtétem után, amikor az orvos arra kért, hogy csukjam be a szemem. Kissé vékony, ijedt hangon kérdeztem vissza: miért, nyitva van? Aztán megnyugtatott, hogy hamarosan visszanyerem a látásom, de ez szokott így lenni, hogy nem látok azonnal a műtét után. Látáspánik.

Mennybemenetel ünnepén a tanítványok égre emelt tekintete talán méginkább kétségbeesett volt. Az eget fürkészve, azaz fölfelé nézve aztán látást kaptak, Lélekkel telit. Ezen a héten talán leginkább a konfirmandusainkért imádkozunk, hogy kapjanak ilyen látást.

Elizeus, amikor arámok vették őket körül, ezért imádkozik, hogy szolgája, lásson: „Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, a sereg már körülvette a várost lovakkal meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2Kir 6,15-17)

A jajkiáltás jogos, amikor a gondok hullámai vesznek körül, teljesen érthető, hogy megijedünk. Nem is akarok pálcát törni azok fölött, akik hirtelen pánikba esnek. Én is jogosan ijedtem meg, amikor nem láttam a műtétem után. Rendben van a jaj! Nem az a megoldás a pánikra, hogy megpróbálunk tudomást sem venni róla. Sokan ezt teszik, maszkot öltenek és férfinak akarnak látszani, ezért cinikusan reagálnak, belül meg félnek. Egy-egy poén is elhangzik ilyenkor, hogy lássák, milyen erősek, keménylegények.

Elizeus Isten naprakész szavait tolmácsolja, megnyugtatóan: Ne félj! Ez nem azt jelenti, hogy tilos félelmet érezni, mert ezt nem tudjuk megtenni. „Ha félek is, benned bízom!” (Zsolt 56,4) – fogalmaz nagyon őszintén a zsoltáros és nekünk is jó példát mutat erre. Nyissuk rá a pánikra a hitet, a félelemre a bizalmat. Ehhez persze ott kell legyen mélyen a hit és mindig ezek a helyzetek mutatják meg azt, hogy mennyire vagyunk mélyen meggyökerezve a hitben. Eddzünk rá, tudatosan! Ige és ima, istentisztelet és dicsőítés, nyitvatartás: non stop.

A pánik amellett, hogy helyzetbe hoz, ki is mozdít a komfortzónából. A hit nem biztonsági játékosoknak van. Természetesen nem kell kisérteni Istent, a kockáztatásnak erre a szintjére nem kell eljutni, de ha helyzet van, akkor abból kell dolgozni, és lehetőséggé válik az adott szituáció. Ez nem hit a hitben, hanem hit az Istenben, aki segít azt gyakorlatba ültetni.

Ez adja a többletet, amit látnunk lehet. Olyan nagyszerű Igéink vannak erre, amiket sokan kívülről tudunk, belülről is kéne: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk.” (Róma 8,31), „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1Jn 4,4b) és a fenti Ige: „…többen vannak velünk, mint ővelük.” (2Kir 6, 16) Látjuk-e ezt a többletet, amit Isten tud adni nekünk. Merjünk ráállni erre, és tapasztalni fogjuk, hogy vele, benne, általa másként fogjuk látni a világot, egyre inkább az Ő szemszögéből. Imádkozzunk, hogy Isten nyissa meg a mi szemünket is, hogy a látáspánikból hitben látás legyen, és így necsak a láthatókkal, hanem a láthatatlanokkal is számoljunk.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?