Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Követni és követőket hívni

Követni és követőket hívni

Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az erősödő nemzetbontás megállításáról, az egység és a megmaradás megteremtésének lehetőségéről nyilatkozott lapunknak.

Elek György, Friss Újság

Tovább erősödik a nemzetbontás, most már nem csak Erdélyben veszélyeztetik egységünket, hanem az egész Kárpát–medencében. Mit tehetünk azért, hogy a magyar jövendőt életben tartsuk?

— Mindig nagyon elszomorodom, amikor testvérek közötti konfliktusok feszültségének „lángnyelvei” érnek el hozzám. Szerkesztő úr kérdése minden bizonnyal arra utal, hogy elkeseredetten nyilvánultam meg az érmindszenti Ady–ünnepség alkalmával. Ugyanígy fájó szívvel szóltam a felvidéki testvérek anyanyelv–használata kapcsán való jogfosztáskor, a kárpátaljai magyarok elnyomásáról, vagy többször, amikor a többségiek embertelen magatartását sajnos a magyarok összefogásának lazulása támogatta. A kommunizmus bukásával sajnos nem bukott meg a magyar–magyar összeférhetetlenség. A történelmünk századainak sodrán hurcolt belső torzsalkodások után arra ébredünk, hogy nem lettünk jobbak elődeinkhez képest. Sőt, mintha még veszélyesebb szakadékok keletkeznének édestestvérek, elvbarátok és egyazon barikádokon küzdők között. Valahol az érvényesülés lehetőségének növekedése, a szóhoz jutás kihasználhatósága, vagy a külön vélemény hangoztatása bizonyára elősegíti nemcsak a közös álláspont megfogalmazását, hanem az eltérőét is, amely sajnos sok esetben nem hordoz összetartó erőt, sőt szétfeszítő indulatokat gerjeszt. Elkeserítő, hogy ma már nemcsak szűkebb régió szerepvállalói acsarkodnak, hanem régiók feletti barátságtalan megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi. Semmi kivetnivalónk nem lehetne, ha a magyarokat támadó külső erők ellen lendülnének be emberek, viszont, amikor magyar a magyart támadja, mert egy harmadik magyar került a képbe, akkor bizony tiltakoznunk kell. Amit tehetünk, az a lelkiismeretnek a szóhoz juttatása, és megszólalásának a segítése. A lelkiismereteseknek el kell mondaniuk, hogy régen helytelen, sőt bűnös az, amikor két vagy több magyar párt egymással foglalkozik, és nem figyel a külső támadásokra. A civakodók egymás kioltásán ügyködnek, közben mindannyian veszélyben vannak, mert egymást elgyengítették és ebben az állapotban könnyű prédái a nevető idegennek. A magyarok sem a családban, sem szélesebb közösségeikben nem engedhetik meg az egymás létét veszélyeztető akciókba való bebocsátkozást. Életben tartható a magyar jövendő, amennyiben kihagyjuk magunk közül a sorsrontókat, az izgágákat, a nagyot mondókat és a semmittevőket.

A megmaradásért

— Sajnos az egyházak is a politika szorítódeszkái közé kerültek, mit tehet a keresztyén magyar ember azért, hogy megmaradhasson emberként és keresztyénként a maga kisebb vagy nagyobb közösségében?

— Addig érezzük magunkat beszorítva, ameddig valamilyen érdek kötelezettsége tart bennünket fogva. A keresztyén ember éppen azért megbízható, mert elköteleztetése nemcsak emberi oldalról határozható meg. A hívő ember éppen azért alkalmas társadalomépítésre, mert egyéni érdekét felülírja mások javára, amennyiben a közösségi úgy kívánja, mert benne munkál ama függőleges kapcsolat hatása is. A lelki embert könnyű felismerni, nem magáért szól, nem önmagát helyezi előtérbe, hanem a boldogítandó közösséget, amelynek kiküzdött öröme, természetesen a saját örömévé is válik. Ebben a sorrendben! A lelki ember Istent követi és hiteles életével Istenhez hív másokat is. Nos, a mi feladatunk csak ennyi: követni és követőket hívni. Valahol ebben van az együvé tartozás első lépése, ez az alap, amire építeni lehet. Ezen az alapon (Krisztus a szegletkő) egyszer csak egyre többen ismerik fel a közös cselekedet szükségét és lehetőségét. A babiloni fogságból megszabadultaknak először azt kell megtanulniuk, hogy nem szabad félniük. Másodszor, hogy Istenük mindennél és mindenkinél hatalmasabb. Harmadszor, hogy harcuk testvéreik, fiaik, feleségeik és otthonaik érdekében folyhatnak. (Nehémiás 4,14) Ha csak egyet a lépések közül eltévesztenek, az ellenség karjai közé viszik önmagukat és övéiket. Ma sincs ez másként, ebben van a felelősségünk, ezt nem érzékelik a felelőtlenek.

Szóljon hozzá