Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imaheti gondolatok – 2. nap – Belső érés

Imaheti gondolatok – 2. nap – Belső érés

„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek.” (Jn.15,4a)

Az imahét azzal a gondolattal indít és robban be, hogy Jézus megszólal s azt mondja: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. A Jézus és az egyház viszonya: olyan, mint a szerelem első látásra, Jézus meglát és belénk szeret. Olyan, mint a jegyesség, a szerelmes lovag elénk térdel, az Úr megkér, hogy éljünk ez’ tán vele és felhúzza az újunkra a karikagyűrűt. Olyan, mint egy menyegző, ami nem ér véget s nem kell azzal foglalkozni, hogy bármi elfogyna vagy, hogy beleizzadnánk a tánc közbeni forgásba, kimerülnénk vagy megunnánk. A Megváltó és népe kapcsolata olyan, mint a házasság, ahol nem merül fel hűtlenség a férj részéről, vagy hogy ne lenne képes a családfő bármily felmerülő problémát megoldani.

Megvan tehát a kapcsolat, és igazából nem a mi „igen”-ünktől függ, hogy meddig tart. A mi igen-ünk azért, kell hogy boldogan éljük meg a kapcsolatot, a szerelmet, a házasságot Istennel.

Az imahét második napja, a gyümölcstermés, és növekedés kérdéskörét feszegeti. Megfogan bennünk az élet az Isten közelségében, mert ő körülvesz, s az élet lényege a szaporodás, sokasodás, növekedés, terjeszkedés.

Hogyan növekszik az egyéni életedben a hit, a hitélet?Mi volt 2020 ban? Hogyan gyarapszik a gyülekezeted, s nem az a kérdés mennyi pénz maradt az év végén a kasszába vagy a bankszámlán, és hány ingatlant sikerült felépíteni, felújítani? Hogyan növekszik az egyház? S igazából nem az a lényeg, hogy nagyobb e a létszám, hanem hogy izzik e a szerelem Krisztus iránt, erős-e a bizalom az Atya Isten felé, Árad e a Lélek bennünk, belőlünk?

A földi egyház, mint organizáció, mint intézmény, mint szervezet, gyakran esik abba a hibába, hogy elfeledkezik róla, hogy igazából nem csupán organizáció, hanem organizmus azaz élő szervezet, élőlény. Az egyház, a kölcsönhatásban lévő egyháztagok életkapcsolata ez az élet. Kapcsolat egymással és kapcsolat Istennel. Istennel igen, aki Fiában vált kompatibilissé velünk. Mint mikor a kis hableány lábakra cseréli uszonyát a mesében, hogy megélhesse a szerelmet a herceggel, vagy a csucsk nép totem állata a bálna, aki emberré lesz, hogy feleségül vegye a tengerparton sétáló lányt. A mi esetünkben lényeges, hogy ez nem mese és nem mítosz. Az Ige testé lett és lakozott közöttünk. Isten, Jézus Krisztusba, a Fiúban vállalt velünk életközösséget, emberré lett, hogy hanyatló, töredeződő, pusztuló, életünket megtartsa és megújítsa.

Ma nem azt mondja Isten térj meg! Ma nem azt akarja mondani, hogy keres, vedd fel végre a telefont mert beszélni akar veled? Ma azt mondja élj, növekedj bennem! Minden adott hozzá, hisz bennem vagy!

Az a kérés, a felszólítás, hogy maradj bennem, azzal a ténnyel kezdődik, hogy most bennem vagy. Lehet, hogy máshova vágysz, lehet, hogy nem érzed jól magad a közelemben, de kérlek maradj bennem, akkor életed lesz, akkor lesz életed. Lehet persze azt mondani, hogy a fenyőfa örül, hogy kivágják s bekerül egy lakásba szentestére, meg hogy ez milyen jó, mert a zord hideg télből meleg szobába jut a kis fenyő, de ez a fa halálát jelenti ezt azért ki kell mondani. S lehet arról értekezni, hogy egy virágnak mekkora dicsőség, ha egy menyasszonyi csokorba fonják, vagy halotti koszorúra teszik, de a vágott virág is maghal s csupán dekoráció a lagzin vagy a temetésen, ünnepen. Ha leszakadnál Istenről tudd, az maga a halál, még ha az élet vagy élvezet illúziójából teszed akkor is meghalsz. Maradj énbennem és élsz mondja Jézus. Még koporsóban fekve is.

Nem pusztán az a cél, hogy életben maradj, hogy ne hallj ki. A Jézussal együtt élő ember és gyülekezet növekszik és gyümölcsöt terem. A szőlőtőke képe jön elénk: minden vesző amely a tőkéről levágják elpusztul, ami rajta marad és megtisztítják, megmetszik gyümölcsöt terem.

Az elmúlt év megmutatta, hogy mennyire sérülékeny néhány hagyományra épülő közösség. Megcsappant a templomlátogatás, egyesek elmaradoztak. Persze az on-line tér kitermelte a maga missziós lehetőségeit. Most folyt a megtisztítás, a metszés s lehet, hogy fájt, de minden beavatkozás az Isten részéről az életünkbe, a javunkat kívánja szolgálni. Nem amputál az Isten, hanem kivág bizonyos rákos túlburjánzást, beköt vérző eleven részeket, ahol elfolyik az idő, a pénz, az érték. S közben a mélyben valami növekedni kezd. Ha mi megmaradunk Krisztusban ő is megmarad bennünk halljuk az ígéretet.

Az imahét programjának összeállítói egy segítségül szánt igében azt hozzák mára közel, hogy Mária hallgatja és szívében forgatja az Igét amit hall, a gyermeke születését ünneplő látogatók bizonyságtételét. Nekem egy másik Ige jut eszembe, hogy a gyermek Jézus nőtt testben, lélekben, bölcsességben Isten és emberek előtti kedvességben. Benned, és bennem, bennünk az egész anyaszentegyházban kell megtörténjen mindez, hogy végül Jézus legyen minden, mindenekben. Ha növekszik bennünk Jézus mást is látunk magunkon kívül. Más baját, nyomorát szükségét és örömét is és ha Jézus növekszik bennünk tudunk együtt sírni a sirókkal és örülni az örülőkkel.

Fontos meghallani, hogy Jézus nem csak velem akar kezdeni valamit, nem csak benned akar növekedni, hanem azt akarja hogy te és én, „MI” legyünk, egyes számból többes szám,  közösség, közös cél és közös élet Istenben.

Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá