Imahét – 5. nap – Erő: a kenyér megtörése az útra

“Addig pedig , míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájukat, hogy egyenek…Mikor pedig ezeket mondá,, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén kezde enni.” (Ap.csel.27:33,35)

A hajókon a hajóskapitány felelős a hajó épségéért és az utasok életéért is, neki mindvégig a hajón kell maradnia, a sűllyedő hajóról ő távozhat utoljára. Ez komoly teher, amelyet csakis felkészült emberek vállalnak el.
A tengeri vihar félelmet, riadalmat keltett mind a legénység soraiban (annak ellenére, hogy ők már több tengerháborgást megéltek), mind az utasok lelkében, aggodalommal figyelték a nagy hullámokat, hallgatták, hogyan recseg-ropog a hajó, bizonyára imádságra kulcsolták sokan kezüket félelmükben. Lelki szemeim előtt megjenik az a jelenet, amikor vihar vonult át a vidéken: az édesanya leoltotta a villanyt, gyertyát gyújtott és arra biztatta gyermekeit, hogy együtt imádkozzanak.
Ebben a helyzetben a hajón utazó Pál veszi át a szót, ő lesz a lelki hajóskapitány, adja át több alkalommal Isten üzenetét:” Ne féljetek, hajszálatok sem fog leesni!” Szinte hihetetlennek tűnik ez az üzenet a halál közelében.
Többen kerültetek  már halálközelbe, betegség által, már az orvosok lemondtak rólad, de Isten még életet adott, balesetet szenvedtél, hetekig kómában feküdtél, de Isten felébresztett, elvesztetted szeretteidet, egyedül maradtál, ha oda figyeltél Isten biztatására, tovább tudtad vinni az életet. Amennyiben átélted Isten oltalmát, megmentését, tégy bizonyságot róla mások előtt.
Az Ige szerint már tizennégy napja hánykódnak a bizonytalanságban, bizonyára böjtölni is kezdtek, vagy egyszerűen egyetlen falat sem ment le a torkukon az aggodalmaskodás miatt. Hajnalban az apostol arra kéri őket, hogy vegyenek magukhoz táplálékot. Egy szín alatti úrvacsoraosztás történik a hajón , csak kenyérrel, de ez ugyanolyan értékkel bír, mint a mai úrvascsorázás. Ami érdekes: Pál veszi először magához az életet jelentő kenyeret biztatásként, hogy oszoljon a kétely és szűnjön a féltség, utána kapja a kétszázhetvenöt ember, függetlenül attól, hogy milyen nemzethez tartoznak vagy melyik Istenhez imádkoztak.
 A kenyér az élet. A lelki kenyér ( maga Krisztus) lelkünk eledele, mentség és megváltás. Ahogy kikötött ez a hajó Málta szigetén, így ér majd célba életünk hajója is az Atya kebelén.
A hajón te is ott vagy
valahová tartó utas,
viharban szól Istened:
 a te életed megmentett.
Ámen.
Fodor Lajos

Vélemény, hozzászólás?