A hűtőmágnes kétélű dolog. Nem a fizikai állapotára gondolok, hanem inkább az üzenetértékére. Amikor gyönyörű helyeken, külföldön járunk, eszünkbe jutnak szeretteink, barátaink, akik nem lehetnek ott, ezért valami kis, könnyen hazahordható kedvességet nézünk neki. A hűtőmágnes kitűnő eszköz és egy jó gesztusnak tűnik. Igen ám, de biztos, hogy jogos elvárás, hogy barátunk egy olyan képet nézegessen a hűtőjén, amit élőben sohasem látott? Nincs jogos alapja semmiféle irigységnek, de néha ez mégis ezt generálhatja.
Pál apostol lelki értelemben csodálatos helyeken jár. Ilyen szállóigékké lett mondatokat mond a Róma 8-ban: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk… Akik Istent szeretik, azoknak, minden javukra van… Semmi nem választhat el Isten szeretetétől…” Csodás lelki tájak. De valahogy még sem tudja felhőtlenül élvezni ezt, mert a Róma 9-nem, rögtön ezután eszébe jutnak szerettei: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.” (Róma 9.1-4)
Aki Isten útján kezd el járni, sok áldást kap, de egy lelki terhet is vesz magára. Aggódást a szerettei üdvösségéért. Te hogy vagy ezzel? Három kérdés megválaszolásában vizsgáljuk meg lelki érzékenységünket ezzel kapcsolatosan.
- Téged érdekel a Krisztus nélkül élők élete?
Érdekel, hogy vannak barátaid, családtagjaid, kollegáid…, akik Krisztus nélkül élnek? Szokott ez érdekelni?
No, de nem pletykálkodás, kibeszélés miatt kell nekünk érdeklődni! Tudom, sokszor emiatt tesszük és, hogy méricsgéljük az ő hitüket a mienkkel. Ilyenkor megkönnyebbülünk, de nekünk nem hozzájuk kell mérni magunkat. A mérce Krisztus és az Ő Igéje. Azzal nem érünk semmi, ha a hitetlenekhez képest mi jobbak vagyunk. Az a borzasztó, ha rosszabbak vagyunk. Kis krisztusocskák vagyunk, azaz Krisztus él bennünk, ezt az jelenti, hogy ránk is jellemző kell legyen: azért jöttem, hogy megkeressem az elveszetteket. A missziós lelkületű embereket ennek a tüze kell, hogy táplálja belülről.
Amikor megértjük, hogy a gyülekezeteink nem klubok, ahol jól elvagyunk, amikor megéljük, hogy azok, akik templomban vannak, azért vannak, hogy világítsanak azok felé, aki még nincsenek ott, akkor kezdjük betölteni gyülekezetként a szerepünket. Legyünk szeretetközösség, ahova vágynak mások is jönni, és ne legyünk annyira korlátoltak. Más is tudjon bejönni, képes legyen belépni a közösségbe!
- Fáj az elveszettek sorsa?
„Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny!” (Jer 9,17) – fejezi ki fájdalmát Jeremiás a népet látva. Mózes hasonlóképpen küzd a népéért a pusztában: „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” (2Móz 32,32) A mi Urunk Jézus Krisztus pedig virágvasárnap siratja Jeruzsálemet ezekkel a szavakkal: „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.” (Luk 19.41-42)
Számodra a gyermekednek a karrierje a fontosabb vagy az üdvössége? Nem kell szembefordítani a kettőt egymással, de kétségbeejtően keveset foglalkozunk az előbbivel az utóbbihoz képest. Fáj, hogy van BMV-je, egzisztenciája, szép háza, de nincs Krisztusa?
Nem irigylek és semmitől semmit, de a sorrend állításával vannak nagy problémák. Mindig megdöbbentenek a kifogások. Nem tudok jönni az Úr jelenlétébe, mert dolgom van, mert vendégeim vannak, mert születésnapom van… A dolgodat lehet, hogy egy-két órácskára félre lehet tenni. A vendégeidet, ha nem szégyelled templomodat, magaddal hozhatod vendégedet a templomba. A születésnapod? Hát, igen! Kinek is köszönheted az életed? Nem az lenne a legméltóbb szülinap, ha eljössz megköszönni az életet annak, aki életet adott? Nemcsak 70 évesen, hanem már 18 esztendősen! Csak sírni tudok azok felett, akik ezt nem értik.
Fáj, ha még nem értik? Fáj, ha látod, hogy távol vannak az Úrtól? Sürgős, kitartó és felelősségteljes imaharc vár rád. Amig még élnek! Nem akkor kell imádkozni értük, amikor már meghaltak. Teljesen felesleges haláluk után imádkozni a lelki üdvükért. Aki felelősségteljesen gondolkodik, nem hagyja ezt a döntést halála utánra. Ez a földi életet azért éljük, hogy eldöntsük, hol szeretnénk az örökkévalóságot tölteni. Azért imádkozzunk, hogy tudjanak dönteni Krisztus mellett még ma! Ma még lehet! Most! Azonnal!
- Milyen áldozatot hozol értük?
Pál azt mondja, hogy inkább elkárhozik, csak hogy helyette a nemzete, családja üdvözüljön. Tudja ő is, hogy ilyet nem lehet, de annyira érzéki, emocionális megnyilvánulás ez, hogy nem lehet nem érezni a szeretetet családja, nemzete, népe iránt. Mi szeretjük ennyire a mieinket? Foglalkoztat az ügyük? Mit kell ezért beáldozni? Az üdvösségünket nem tudjuk becserélni az ő üdvösségükre. Az életünket mi nem kell odaadjuk, bár a mártírhalált vállalták és vállalják sokan ma is ezért, de mártírkodni nem kell!
Mit kell nekünk beáldozni? Önként, kényszer nélkül. Előszöris a büszkeségünket. Mert a keresztyén élet megélésében, az evangélium hirdetésében sokan meg fognak sérteni. Leszólnak, szívatnak, maradinak tartanak, gúnyolnak. Pattanjon le ez rólad! Dolgozd ki úgy az érzékiséged, hogy ezek ellen legyél érzéketlen, és ne a szeretteid lelki üdvével kapcsolatosan. Az élet kemény, de te ne légy érzéketlen. Ne sértődj meg és ne sérts! Tudom, hogy piszok nehéz, de kitartó imával kimunkálható ez a készség. Amit még be kell áldozni, az a komfort és a komfortzóna. „Küldj fiaidból, akik nem hiába Élvezik kincsed: hirdessék szavad;” – fogalmaz a 419. énekünk. Fotelből nem lehet misszionálni. A keresztyén le tud mondani kényelméről, mert éppen ez a kényelem kényelmetlen számára. A Starbucks-keresztyénség nem működik. Amikről még le kell mondani, mert sokszor ez is jellemző ránk, azok a rutinszerű automatizmusok, klisészerű igei szirupöntögetések, amivel azt hisszük, hogy megoldhatóak a helyzetek. Idegesítőek az okoskodások és fontoskodások. Mire gondolok konkrétan? Imádkozunk, hogy a Szentlélek munkálja ki a gyülekezet növekedését! – hallom sokszor. És ez jó. Önmagában igaz. De a Szentlélek kikben működik? Nem emberekben? Te is egy embertől hallottad először az Igét, egy másik ember tanított meg imádkozni. Jó esetben a szülőktől, nagyszülőktől, de nem mindenki nőtt fel ilyen áldott helyzetben. Van, akit felnőttkorában vezettek Krisztushoz, de onnantól kezdve, hogy Krisztusé, feladata, hogy másokat is odavezessen! – ezt kell megérteni.
Kívánom neked kedves olvasó, hogy amikor eljön a király ítélni élőket és holtakat, (Mt 25) akkor te a juhok között és a ne a kecskék között legyél. És még valamit kívánok! Amikor összegyűl a nyáj ott fenn, azon a helyen, amihez hasonlót még senki sem látott, nem hallott, sőt még meg sem gondolt, ott legyenek olyanok, aki rád tekintve fogják azt mondani: Neki köszönhetem, hogy itt vagyok, mert tőle hallottam először Megváltómról, aki üdvösséget szerzett nekem. Fantasztikus érzés lesz, leírhatatlan. Szívből kívánom, hogy éld ezt ott át!
És mi van a hűtőmágnessel. Bátran ajándékozz olyat! Igekártyák, bátoritó mondatok, üdvbizonyosságot sugárzó, boldog és boldogitó megnyilvánulások által. És imádkozz, küzdj azért, hogy mások is azon az úton járjanak, ahol te, ha krisztuskövető vagy. A küzdelem meg sírás közepette azért ne felejtsd el megélni és láttatni, hogy békességed minden értelmet felülhalad. Ne csak elirigyeljék, hanem el is sajátítsák azt! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka