Kezdőlap / Gondolatok / Higyed István – Kép a jövőből
Luther, Martin (1483 - 1546), Deutscher Reformator; Martin Luther predigt vor dem Kruzifix. Links seine Familie; Altar / Mittelteil der Predella von Lucas Cranach d. Ä., um 1540 Original: Wittenberg, Stadtkirche St. Marien Standort bitte unbedingt angeben!;

Higyed István – Kép a jövőből

„… Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg” (Galata 3,1)

A reformáció festőjének is nevezett id. Lucas Cranachnak van egy festménye, amely Wittenberg egyik legrégebbi épületében a nagytemplomban látható. A képre ráillik az alapige. A gyülekezet és a szószéken prédikáló Luther között, a festmény középpontjában a megfeszített Krisztus látható.

Öt szó köré csoportosítva néhény gondolat vezessen bennünket Őhozzá, akiről ma sem tudunk másképp prédikálni mint „megfeszítettről” (I.Kor. 1,23.)

I n f o r m á c i ó

A legutóbbi korszakot amelyben éppen élünk méltán nevezik sokan az információ korának. Amióta az informatika mint tudomány, vívmányai által körbehálózta a nagyvilágot, egyre nagyobb az esélye annak, hogy aki akar, gombnyomásra vagy újabban érintésre közel kerülhessen érdeklődése tárgyához, alanyához. Hatalmas „rendszerváltás” kellős közepén a virtuális világ digitális gyermekeinek jövőjéért felelősséget hordozva az egyház nem menekülhet elefántcsonttoronyba, nem zárkózhat el az életkeret fejlődésétől. De nem úszhat együtt az árral sem. A „világháló” mint új eszköz a Krisztustól kapott feladat lehetőségét kínálja a mai Péterek és Andrások számára.

Az üzenet tartalma ma is ugyanaz. Cranach festményén a prédikáló Luther egyik kezének mutatóujja a Biblián nyugszik, a másik kezének mutatóujja a megfeszített Krisztusra mutat. Képi információ amely a testté lett Igére koncentrál. (Kriszto-centrál.) Talán így még nyilvánvalóbb az, hogy mit is jelent a „scriptura sui ipsius interpres” (az Írás önmagát magyarázza). A hallható Íge (verbum audibile) látható (v.visibile) lesz. „…mintha ti köztetek feszíttetett volna meg”. A gyülekezet ezt az örökérvényű információt kapja, ahogyan a kolozsvári Teológia szószéke fölött hirdeti az Írás: Verbum caro factum est. Az információ tehát nem más mint az inkarnáció: Az Íge testté lett. Az Isten maga informál bennünket erről a valós és a „virtuális” térben. Ennek forrása ma is ugyanaz. A Biblia, az Írás, egyedül az Írás. Sola Scriptura. Aki jólinformált akar lenni, olvassa a Bibliát, hallgassa az Ígét. Tudakozza az írásokat. Informálódjon.

K o n f r o n t á c i ó

A Szentírás tükröt tart elénk. Szembesülhetünk két alapvető dologgal. Azzal, hogy milyen nagy az ember bűne és azzal, hogy milyen nagy az Isten kegyeleme. Ebben a feszítésben érthetjük meg igazán azt, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az igaz és mi a hamis és azt, hogy mi a büntetés és mi a kegyelem.

Luther szembesült mindazzal ami a bűnt, az Istentől való elszakadást jelentette . Ugyanez mondható el Kálvinról is genfi vonatkozásban. Ők vállalták a konfrontációt. Ott álltak és másként nem tehettek. Isten döntött felőlük és ezt ők elfogadták. Krisztusban találtak önmagukra és lelték meg küldetésük értelmét. A konfrontáció történelmi eseményei, Zwingli halála, aki kardot ragadott és úgy halt meg a kappeli csatában, vagy Kálvin küzdelme az ablaka alatt lövöldözőkkel és az őt Genfből elűzni akarókkal, vagy Luther összeütközése egyházi és világi méltóságokkal, csak következménye annak a hatalmas konfrontációnak amit Jézus Krisztus vállalt mindannyiunkért. A gonosszal történő összütközés végső nagy diadala a kereszten ment végbe. Ez „végeztetett el” a Golgotán. Micsoda hatalmas konfrontáció ez az igazságos, bűnt büntető bíró és a kegyelmet osztó édesatya szívében, aki a kegyelemből hit által való megigazulást az ő egyszülött fia áldozatában adja mindenkinek ajándékba. „Mintha ti közöttetek feszíttetett volna meg.” Megrendítő az Íge és megrendítő a Lucas Chranach festménye. Középen a megfeszített Krisztus. Solus Christus. Egydül Krisztus. A megoldás. Akiben úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen. (János 3,16.)

R e f o r m á c i ó

A bűvös kocka fölfedezése óta rendeznek a világban bűvöskocka-bajnokságot. Mielőtt elkezdik időre pörgetni a kockát, a színes felületeket jól összekeverik, kiforgatják azért, hogy minél nehezebb legyen az erdeti rendet megtalálni.

Egy fiatal egyszer a bűvös kocka kiindulási állapotba forgatásához hasnlította a reformációt. Meg kell hagyni, eredeti elképzelés. És ráadásul szemléletes. Az elgondolás szerint a világban olyan erők hatnak amelyek igyekeznek minél jobban összekavarni az embereket. A szemük láttára történik minden de képtelenek követni mi hová forog. Amikor elindul a verseny, újra kell formálni vagyis re-formálni, azaz eredeti állapotba, a kiinduló állapothoz minél közelebb kell forgatni a kocka elemeit. És mindez időre megy. Az idő, kegyelmi idő, lehetőség a visszatalálásra, a re-formálódásra.

Ha az előbbi példa a modern világ felől közelítette meg a reformáció kifejezést, akkor továbblépve az emberi teljesítményen, a földművelés ősisége legyen a következő példa mely mélyebbre és egyben magasabbra mutat. A földműves ha nem re-formálja a földet állandóan, akkor az elvadul, csak töviset és bogáncskórót fog teremni. A re-formálás lényegében a folyamatosan végzett munka. A föld ugyanaz de mindíg újrarendezve (felszántva, megforgatva, tárcsázva, boronálva,) re-formálva. A bevetett mag pedig kikel ha más is az aki vetette és más az aki öntözte. A növekedést az Isten adja. A gyümölcstermést is. Mert mindennek rendelt ideje van. Kegyelmi ideje.

A Lucas Cranach által festett kép számtalan másolatban elkészült a piac számára. Reprodukciók. Egyre modernebb eszközökkel történik a sokszorosítás. A tartalom, a lényeg az üzenet ugyanaz marad: „mintha ti köztetek feszíttetett volna meg”. ez ad „örök-időszerűséget” a mindenkori reformációnak. „Ecclesia semper reformari debet”, vagyis az állandó eredetihez történő megtérés, hozzáigazodás, az egyház Krisztusban történő megújulása maga a reformáció. 1532-ben a berni református zsinat a következő ide illő mondatot fogalmazta meg: „Ahol Krisztus keresztje a szívig ér, ott azonnal helyre kerülnek a dolgok”. Mint a bűvös kockán. Csak itt az eleve mindent elrendező Isten cselekszik az időben. A kegyelmi időben. Sola gratia. Ezért lehetséges a református reformáció is.

K o n f i r m á c i ó

Az említett festményen látható még a gyülekezet, amint a megfeszített Krisztusra függesztett tekintettel látja és hallja az Igét. „Mintha közöttetek feszíttetett volna meg.” Szó és cselekedet, Ige és tett van itt együtt úgy, ahogyan a teremtésben a legyen elhangzása egyben a lett megvalósulása. „Ha valaki Krisztusban van új teremtés az .” (II. Kor. 5,17) A kereszten függő Krisztus akkor és ott amikor és ahol ez a festmény elkészült a történelmi középkor egyik fordulóján új élet kezdetét jelentette a gyülekezet számára. A félrehallott hocuspocus – hoc est corpus- érthetővé vált: ez az én testem, „mintha ti köztetek feszíttetett volna meg”. Mert „Jézus Krisztus úgy iratott le”, hogy minden nép saját nyelvén értse az Isten akaratát, anyanyelvén vallja meg Krisztusba vetett hitét. Sola fide. Azt, hogy egyedül hit által, ingyen kegyelemből a Jézus vérének érdeméért!

A d o r á c i ó

Az a gyülekezet ott a festményen bizonyára áldotta és magasztalta Krisztust mindazért, amit benne és általa megismert és ajándékba kapott. Áldotta és magasztalta azt a kegyelmes Istent, akinek keresésére adta fejét Luther Márton és akit Jézus Krisztusban megtalált.

Október 31-e olyan ünnepünk amely alkalom a hálaadásra, a dicsőítésre a magasztalásra. Annak magasztalására akire Luther Márton is mutat, ott Wittenbergeben a Lucas Cranach festményén. Aki úgy tekint Krisztusra mintha köztünk feszíttetett volna meg annak van igazán élő ünnepe és az egyházról biztos jövőképe.

S.D.G.

Szóljon hozzá