Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Hálaadás a KREK Nőszövetségének harminc éves szolgálatáért

Hálaadás a KREK Nőszövetségének harminc éves szolgálatáért

A koronavírus világjárványa miatt a Zilahra tervezett idei nagyszabású nyári egyházkerületi nőszövetségi konferencia elmaradt, ám nem maradt el a hálaadás azért a szolgálatért, amit a kényszerű alvásból felébredő református nőszövetség 30 éve kezdett el újra.

Az 1990-ben már szolgáló lelkipásztornők, a még élő diakonisszákkal, nőszövetségi tagokkal a Kolozsvári Teológián eldöntötték, hogy újraszervezik a kommunizmus által beszüntetett belmissziós egyházi tevékenységet, újra az Ige köré gyűjtik a református nőket, újraindítják a gyülekezeteket szolgáló nőszövetségi tevékenységeket. Az 1989-es temesvári forradalomból kibontakozó fordulat óta eltelt három évtized gazdag eseménytára, a világjárvány miatti helyzet kiindulópontja a folytatásnak, a Hogyan tovább? megválaszolásának. A Zilah-ligeti Református Egyházközség és nőszövetsége volt házigazdája a hálaadásnak, az emlékezésnek, a visszatekintésből táplálkozó jövőtervezésnek, melyen nyolc egyházmegye vezetősége vett részt (a helyiekkel együtt mintegy 50 fő).

A hálaadó ünnepség istentisztelettel kezdődött, melyen Nt. Bogya-Kis Mária kerületi elnöknő szolgált. Igehirdetésének alapigéje 5Móz.8, 2-7. volt, szívvel lélekkel énekelte a hálaadó és emlékező templomi gyülekezet a 412. és a 348. énekeket. Elhangzott, hogy ez a szeptember utolsó szombatján megtartott vezetőségi találkozó egy olyan megemlékezés, mely nem csak a hálaadásról szól, hanem az előretekintésről is, a minket eddig vezető, segítő és áldó Istenünkre való tekintésről is, akinek terve van velünk, aki továbbra is azt bízza a nőszövetségre, hogy legyen a református gyülekezet édesanyja. A Trianon óta eltelt 100 évből az utóbbi 30 arany évnek bizonyult, mert az Isten vezette, gondozta, hordozta a nőszövetség szolgálatát, ám aki hordozta a múltban, az hordozza a jövőt is és a jövőben is az imádkozó nőket és szövetségüket. “Reménységgel tekintsünk előre, az Úrra, a folytatásra, Isten meg fogja segíteni az övéit.” – hangzott a bíztatás.

Az ünnepi alkalmon Nt. Szász Bálint Róbert esperes (a zilahi eme esperese) a napi újszövetségi igével köszöntötte a jubiláló nőszövetséget. Igei útravalójában arra bíztatta a nőszövetség tagjait, hogy ne feledjék, hogy a keresztyének, a keresztyén nők élet-hajóinak útján a koordinátájuk nem csak a múlt, hanem Krisztus is, Krisztus a mi hajnalcsillagunk, Hozzá kell igazodni. Honnan? és Hová?- ez a két kérdés, amire válaszolunk, s ezekben a válaszadásokban az egyetlen biztos pont maga Krisztus.

Nt. Oláh Mihály házigazda-lelkipásztor mutatta be a zilah-ligeti református gyülekezetet, a református magyar művészet ízlésével igényesen megtervezett és kivitelezett új templomot, a koncert-orgonát (hallhattuk lélekmelengető hangját) a jövőt szolgáló református óvoda működését.

Az ünnepi pillanatok várva-várt alkalma következett, amikor az emlékezés, a hálaadás és a jövőtervezés rendjén a kerületi nőszövetség fővédnöke, szinte kezdetektől fogva szolgálattevője, Ft. Csűry István püspök úr kezdte megosztani gondolatait a belmisszió XXI. századi kihívásairól és jövőjéről, Királyhágómelléken.

Az eltelt 30 évről, a nőszövetség szolgálatának jelentőségéről hálával a szívében tud emlékezni, hisz a nőszövetség az átkos rendszer múltával elsőként kezdte újra missziói szolgálatát. A jövőben is, újabb kihívások között, a belmissziót folytatva, szükség van a nőszövetség szolgálatára. A nőszövetség belmissziói szolgálatának súlya van, jól kikörvonalozódott szerepet vállalt fel, melynek jelentősége, felelőssége a járvány miatt kialakuló helyzetben is megnyilvánult. A püspök úr a legfontosabb kérdésre, a Hogyan tovább?-ra, a jövő megtervezéséhez, a folytatáshoz illő útkereséshez adott impulzusokat, támpontokat, ébresztő gondolat-sorokat, kiindulva a napi ószövetségi igerészből. Mit kell tenni?- hangzott el újra és újra, s erre az előadó, az imádkozó közösség, az Ige vezetésével fogalmazta meg cselekvési tervét.

Elsősorban kutattuk, hogy mit akar Isten. Felismertük, hogy most az őszinte magunkbanézésnek, a böjtnek az ideje jött el, Isten a világjárvány miatt megállásra kényszerített bennünket, hogy összeszedjük magunkat arra, hogy hosszantartóan cselekedjük a jót. A nőszövetség feladata az, hogy cselekvően a holnap felé forduljon, az Igét tettekkel hirdesse, diakóniát, szeretetszolgálatot végezzen. Ez a cselekvő szeretet a küldetése. A nőszövetség eredeti feladatköre a Jézustól kapott parancs teljesítése: tanítvánnyá lenni és tenni. Ennek jegyében kell stratégiát tervezni és kidolgozni a következő évtizedekre, a változó világ kihívásaira válaszolva. Pásztori aggodalmát is megfogalmazta: a nőszövetség szolgálatában is van megtorpanás, van elkeseredés, ahogyan kerületszerte a lelkipásztorok szolgálatában, a presbitériumok szívében. Ahogyan Dávid magába szállt, úgy mi is azt tesszük, önvizsgálatot tartunk, megválaszoljuk a felvetődő kérdéseket: Jó szívvel végezzük a ránk bízott szolgálatokat? Támogatjuk egymást, lelkesítjük egymást? Csak az elkeseredésig, csak a kritikáig jutunk el? Teszünk-e az elmagányosodás, az elhidegülés ellen? Mit teszünk meg azért, hogy saját intézményrendszerünk épüljön ki, mert kell az autonómia, mert megmaradásunkat, jövőnket az autonóm intézményeink biztosítják?! Az előadás püspöki bíztatással zárult: “Nem kell elkeseredni, halld meg Isten szájából: Te vagy az az ember, aki szolgálhatsz, és szolgálj!”.

Bogya-Kis Mária elnöknő megköszönte az előadást, a jövő megtervezéséhez kapott pásztori segítséget, ugyanakkor köszöntötte Ft. Csűry Anikó asszonyt, a Királyhágómelléki Nőszövetség tiszteletbeli elnökét, aki hűségével, szeretetével, üzeneteivel minden alkalommal építette a nőszövetség lelki épületét. Az elnöknő hálával teli szívvel mutatta be 30. évfordulóra összeállított Jubileumi emlékkönyvet, melynek köszöntő sorai között szintén olvashatóak a főtiszteletű püspök úr és a főtiszteletű asszony lelki táplálékot nyújtó írásai.

Bogya-Kis Mária elnöknő személyes hangvételű visszatekintésben, hálaadásban, összegzésben zárta le a nőszövetség 30 éves szolgálati idejét, Isten áldását kérte a továbbiakra, a megyei vezetőségekkel való együttműködésre, a jövőkép közös kidolgozására, közös tervek megvalósítására.

A hálaadó ünnepség záró áhítatát Nt. Szánthó Júlia házigazda-lelkipásztor, a Zilahi Egyházmegye Nőszövetségének elnöknője tartotta, a 2Tim.2, 1-7. alapige alapján. Az Úr üzenetével indultunk tovább: Isten Lelkének erejével támogat minket szolgálataink folytatásában, Lelkét adja, hogy az Ige üzenetét őrizzük, átadjuk! Ő nem a félelmet adja, hanem az erőnek, a szeretetnek, a józanságnak lelkületét. A Szentlélek megóv a vírus miatti rettegéstől, szorongástól, a bezárkózástól, a felelőtlenségtől, meggondolatlanságtól, esztelenségtől. Nem élhetünk ezután úgy, mint eddig, a vírusjárvány előtt, Isten figyelmeztetését komolyan véve azonban tudjuk, hogy Isten Szentlelke továbbra is működik és működni fog közöttünk. Lépjünk túl félelmen, szégyenen, reménytelenségen és cselekedjük azt, amit Isten ránk bízott. Augustinus imájával imádkoztunk, Istent dicsértük a 332., 134. énekek által, záró imádságunk a Magyar Himnusz volt.

Kötetlen beszélgetéssel, szeretetvendégséggel zárult a hálaadó emlékezés, amely kezdő pillanata volt az új fejezet megnyitásának, első lépések megtétele a múltból táplálkozó, a jelenre reflektáló jövő megtervezéséhez, a szolgálatok újragondolásához, a jövőkép kidolgozásához, stratégia felállításához, az igehirdetés missziói feladatainak összehangolásához.

A Partium minden részébe hazainduló református asszonysereg az eleredt esőben is átélte azt, hogy felülről adatik a termékenységet szolgáló áldás, gazdagon gyümölcsöző szolgálat ott terem, ahol imádkozva dolgoznak az Úr termőföldjén.

Zilah, 2020. szeptember 26.                                              Balázsné Kiss Csilla jegyző

Elnöki köszöntő

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen
hordozott téged az Úr, a te Istened…”

(5Móz 8,2a)

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Jubileumi évkönyvünk igei mottója emlékezésre késztet bennünket. Emlékezzünk Istenünk nagyságos dolgaira,védelmező szeretetére, amellyel hordozott bennünket a Kárpát-medence partiumi tájain élő népét és a református Nőszövetséget. Harminc évvel ezelőtt megszólított minket, asszonyokat, lányokat, édesanyákat, hogy legyünk a gyülekezetek édesanyja, idősek, betegek, szegények, nyomorúságban élők támogatója, gyermekek, ifjak angyali gondviselője. Önkéntes szolgálatunk általigyekeztünk lelki sebeket gyógyítani,nélkülözők szükségét enyhíteni. A gyülekezetekben a lelkipásztorral és a vezetőséggel karöltve a szeretetszolgálatban a lehetőségekhez mérten jelen lenni. Köszönet Istennek azért, hogy népünk utóbbi nehéz száz esztendejében ezt a legutóbbi harminc évet aranyidővé formálta, sok hitben járó asszonyi szív szeretetét mások javára felhasználta, hogy boldogabb legyen a család, a gyülekezet, a nép és a nemzet e szolgálat által is. Most, amikor a koronavírus-járvány évében mindenmegváltozott, csendesebb lett a mindennapok ritmusa, Istenünk arra késztet, hogy lelkileg elmélyültebb életet éljünk, többet  imádkozzunk. Hiszen a nagy rohanás közepette még imádkozni sem volt elég időnk. Isten azt akarja, hogy jobban figyeljünk egymásra, nagyobb hangsúlyt fektessünk szeretetkapcsolatainkra, jobban vigyázzunk személyes életünkre és a másokéra. Most van időnk emlékezni és megköszönni Istennek, hogy szolgálhattunk, kitüntetés és rendkívüli lehetőség volt ez nekünk.

Köszönjük a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek, hogy hűségesen kitartottak a szent munkában. Figyeltek Istenre, az igei útmutatásra. Figyeltek egymásra, kölcsönösen támogatták egymást a feladatok közepette. Köszönjük a Kárpát-medencei Református Nőszövetségeknek, hogy e könyvünkben velünk együtt emlékeznek: írásaikkal további testvéri szeretetükről biztosítanak bennünket. Bár történelmi viharok szétszórták nemzetünket, mégis egyek vagyunk, összeköt egymással
a hit és a szeretet. Szomorú szívvel emlékezünk azokra a nőszövetségi munkatársainkra, akik ma már nem lehetnek velünk, mert előre mentek az örök hazába. Legyen szívünkben emlékük áldott!
Köszönjük a Gyülekezeteknek, hogy egyre növekvő létszámún konferenciáinkat az évek során befogadták, templomukat megnyitották a nőszövetség előtt, és vállalták a rendkívüli szolgálatot, a szeretetteljes vendéglátás érdekében. Köszönet az igehirdetőknek, előadóknak az áldott szolgálatért, amit köreinkben végeztek, valamint egyházkerületünk vezetőségének, hogy a kezdetektől fogva támogatásukról biztosították nőszövetségünket.

Kérjük Istent, aki irányítja és kezében tartja a világ sorsát és a mi életünket is, hogy szüntesse meg a járványt és mutassa föl azokat a kincseket, amelyeket a nehézségek és próbák idején nekünk ajándékozott. Hozza el a szabadulás idejét, hogy hűséges népeként szolgálhassunk neki örvendezéssel. Legyen ez az emlékezés egyúttal erőforrás, hogy lássuk meg mi az Úr szándéka a rendkívüli megpróbáltatásokkal, és hogy ajándékait tudjuk jobban megbecsülni.

Tekintsünk jó reménységgel a jövendő felé, azzal a szent bizodalommal, hogy Aki velünk volt eddig, ezután is velünk lesz, és megsegít: „Én tiveletek vagyok mindennapon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)

Soli Deo Gloria!

Bogya-Kis Mária,

egyházkerületi nőszövetségi elnök

Szóljon hozzá