Kezdőlap / Gondolatok / Gondolat-jel

Gondolat-jel

Beszédes hallgatás

Sokszor megbántam már, hogy beszéltem, de soha, ha hallgattam. A beszédet azért bánjuk meg, mert visszavonhatatlan, megmásíthatatlan. Amit hirtelen mondunk ki, az jóvátehetetlenül ott marad közöttünk. A jóvátehetetlenséggel pedig egyebet nem tehetünk, mint bánjuk. A hallgatás viszont örök kezdés és ki nem használt lehetőség. Aki hallgat, az nem is kell megbánjon semmit és nem is kell kínlódjon azon, hogy bármit is jóvátegyen. Mindig hallgatni nem lehet, mint ahogy mindig beszélni sem. Ennek ellenére sokan vannak, akik megpróbálnak mindig mondani valamit és olyanok is, akik pedig mindig hallgatni igyekeznek. Hallgatásunk beszédes kell legyen, beszédünk pedig csendes.

Megalázó magatartás

Mindig készülj fel a megaláztatásra. Bármennyire is nem szeretjük a megaláztatást, az időről időre utolér bennünket. Nem azért, mert a sors gonosz játékot űz velünk, hanem azért, mert mi magunk hívjuk ki magunk ellen. Hiúságunk és büszkeségünk ugyanis elkerülhetetlenül megaláztatásokhoz vezet, hiszen egyetlen fa sem nő az égig, előbb utóbb minden a helyére kerül. A büszkeséget és nagyzolást megaláztatás követi, hiszen ahol felkapaszkodás van, ott bukásnak is lennie kell. Életünk ezeknek a felkapaszkodásoknak és mélybeszállásoknak a hosszú sora. Az alázatos ember nem sütkérezik ugyan a dicsőség ragyogásában, de nem is kell a megaláztatást megtapasztalnia.

Idő-zavar

Sok időnk van, de nem elpazarolni való. Életünk egyik legkínzóbb és ugyanakkor leghamisabb érzése az, hogy nincs időnk, hogy az idő kifolyik a kezünk közül. Valójában nagyon sok időnk van. Akkor érezzük igazán az idő hiányát és múlását, amikor haszontalan dolgokkal foglalkozunk. A haszontalanság tudata viszont alattomosan rejtőzködik, hiszen meg vagyunk győződve, hogy mi mindig mindent jól és helyesen cselekszünk. A hiábavalóság viszont megmutatja igazi arcát nekünk és a múló idő kínzó tudatában jelenik meg előttünk. Élj és cselekedj helyesen, idődet töltsd el hasznosan. És akkor tengernyi időd lesz.
(Visky István, http://gondolat-jel.com/)

Szóljon hozzá