Kezdőlap / Református hírek / Folytassunk kultúrateremtő életmódot!

Folytassunk kultúrateremtő életmódot!

Nemzeti imánk költőjének szülőhelyén, Sződemeteren ünnepelt a magyar kultúra napja alkalmából egy-két maroknyi ember. Igaz, az istenházát ez a két-három tucatnyi magyar is megtöltötte, a templomot, ahol 223 éve megkeresztelték Kölcsey Ferencet, a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból szerzőjét.

A Partiumból és a határ másik oldaláról egyaránt többen érkeztek a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Tasnádi Református Egyházközség felhívásának eleget téve, hogy immár a második alkalommal a költő szülőfalujában találjanak a múlt ködéből jövőbe vezető ösvényre. A Bibliaolvasó-kalauz aznapi igéjére alapozta Csűry István, a KREK püspöke beszédét. A szentírásbeli passzusban szereplőket a magyar nép tagjaival azonosította. Mint mondta, mi magunk vagyunk azok, akik próbálunk valami szépet álmodni, azonban a halál félelme miatt megriadunk. Rákérdezett, hogy egymás közötti vitánkban hagyunk-e helyt a velünk tartó Jézusnak. Értenünk kell a múlt szavát – viszont azt is nyomatékosította, hogy a jövő felé kell tekintenünk. Kultúrnemzetté, kultúrgenerációvá kell lennünk – javallta. Úgy lehet kultúrateremtő életmódot folytatnunk, hogy minden gondolatunkban, cselekedetünkben lehetővé tesszük azt, hogy otthonra leljen bennünk ez a gondolat. Jézus így tart velünk – tudatta.

A Magyar Himnusz a világ legszebb himnusza – fejtette ki Bokor Zoltán tasnádi római katolikus plébános. A lelkipásztor rámutatott arra is, hogy a történelmünk viharai közötti megmaradásunk tulajdonképpen isteni csoda. Pakulár István tasnádi református lelkész arról szólt az ünnepi alkalmon, hogy nem csak emlékeznünk kell ilyenkor a kultúrtörténetünk jeleseire, nem csak főt kell hajtanunk, hanem élnünk is kell a kultúránkat.

A fiatalkori Kölcsey Ferenc több művéről szólt beszédében Varga Attila, a KREK főgondnoka, volt parlamenti képviselő. Szólt a magyar nyelv megújulása mellett kiálló, és azért tevő emberről, továbbá rámutatott arra, hogy Kölcsey már egész fiatalon az önmagunkban élő istenkép helyett a közösségi Isten-élmény foglalt állást. Meglátása szerint költeménye azért is tudott egy nemzet imájává válni, mert a magyarság nevében szól az Úrhoz, kéri a jobb sorsot. A nagykárolyi egyházmegye, illetve a Szatmár megyeri önkormányzat nevében is volt jelen Nagy Sándor esperes. Csodákra vagyunk képesek, amikor szívünkből indulnak ki a Himnusz szavai – mutatott rá, és feltette a fájó kérdést is: vajon miért kopik mindez meg a hétköznapokban?

Tasnádi tanulók adtak elő alkalomhoz illő zenés műsor-összeállítást a templombeli ünnepség záróakkordjaként, ezt követően nemzeti imánkat énekelték a jelenlévők. Az istenháza udvarán, a hajlék közvetlen közelében került sor a koszorúk elhelyezésére. Érmihályfalvi és érköbölkúti tanulók kezdték meg az utókor háláját kifejezni hívatott virágköltemények elhelyezését, majd a szervezők helyeztek el koszorút.

Szóljon hozzá