Kezdőlap / Gondolatok / Fénykép helyett…

Fénykép helyett…

Az élet nagy pillanatait fényképek őrzik. Kisárgultak már a régiek, megkopottak, fénytelenek. Az újonnan készültek élethűbbek, már ritkán hívatjuk elő, nem fényképalbumban őrízzük őket, számítógépen vagy pedig merev lemezen vigyázzuk.. Csak egy gombnyomás és máris láthatod életed egy megörökített pillanatát.

Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép. Egy olyan helyen jártam, ahol frissen volt nyírva a fű és nagybetűvel ki volt írva: a pázsitra tilos rálépni.
A padon üldögélt egy fiatal édesanya kislányával.  A nyugtalan kis teremtés állandóan arra ösztönözte, nógatta anyukáját, hogy fogja meg a kezét és járjanak. Az anyuka engedelmesen fogta kislányának  mindkét kezét, majd csak az egyiket és így jártak körbe-körbe, hol lassabban, hol gyorsabban. Ahogy minket is tanítottak járni, annak idején még “járóka” nélkül. Derékpróbáló feladat.

Aztán az anyuka gondolt egyet: ráültette kisleányát a friss pázsitra. Azonnal birtokba is vette a kis csemete, hasra feküdt, majd térdre emelkedett és kúszni kezdett. Pillanatok alatt a túl oldalra került. A pázsit szélén ügyesen lelassított, űlő helyzetet vett fel és két kezével el kezdte tépni a füvet. Az anyuka utána futott, ölébe kapta, majd újra leültette a fűre és a másik oldalról hívogatta maga felé. Szépen eljátszottak. A kislány birodalma lett a füves terület.

Bizonyára a park őre sem kifogásolta volna, hogy egy járni tanuló kislány jónéhányszor bemászta, befeküdte vagy megtépte a fiss pázsitot, azt is megbocsátotta volna, ha ez a kislány anyjával együtt járt volna a tiltott területen….

Fodor Lajos,

Halmi

Szóljon hozzá