„Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki!” – tudtuk, eddig talán rosszul az ismert mondókát. A helyes változat ez: „Csigabiga gyere ki, az ég a házad ideki.” Tehát tűzről szó sincs ebben a mondatban… és sokszor az életünkben sem. Pedig ha az éggel, pontosabban Istennel kerülünk kapcsolatba, akkor jön a tűz: “Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” (ApCsel 2,3)
Presser Gáborral együtt gyakran tudnánk szívből együtt magunknak énekelni: „Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz?” Ilyenkor nyáron nem mindig a tüzet keressük, de a lelki tüzet annál inkább. Ezt onnan tudjuk, hogy fáradtak, enerváltak, üresek vagyunk, sőt kedvetlenek, bánatosak, aggódók, haragosak, kiégettek, kritikusak, ítélkezők. Még nyaralás után is. Isten Szentlelkének a tüze örömtelivé, bátorrá, céltudatossá, szolgálatkésszé tesz minket. Kell-e ez nekünk? Ha igen, nézzük meg melyek az akadályai és melyek a táplálói ennek a tűznek, amire szükségünk van. Előbb öt olyan dolgot nézzünk meg, amely lohasztja a tüzet, majd öt olyat, amelytől lángra kap életünk.
- Gondok
Az élet gondjai mindenképpen lefárasztanak bennünket. Kitöltik gondolatainkat, leterhelnek. Ilyenek az anyagi gondok is, vagy éppen a konfliktusaink, melyek megterhelik a lelkünket. Korunknak is megvannak a terhei, melyek megfojtják bennünk a növekedést. Gondolom eddig ez nem meglepő.
- Bőség
Első látszatra ez jobban meglep bennünket, mert az anyagi biztonságtól fejlődést, és nem leépülést várunk. Egyszer valaki azt mondta nekem: miért imádkozzak, hisz megvan mindenem? Ebben az esetben az a kegyelem, ha minél hamarabb rájönnek arra, hogy az istenalakú űrt az ő szívükben is csak Isten tudja betölteni. Sok mindennel meg lehet tölteni a lelkünket, de úgy járunk, mint a tengerész a tengervízzel, akármennyit iszunk, nem oltja a szomjunkat, azaz lankad a tűz.
- Bűn
A bűn céltévesztést, eltévelygést jelent. Naponta szükségünk van korrigálásra, azonban ha ezt huzamosabb ideig tesszük, úgy járunk, ahogy Pál apostol mondja: „Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük.” (Ef 4,18) Illés Kármel-hegyi tüze égesse ki belőlünk a bűnt, hogy meg nem keményedjen a szívünk!
- Csalódások
Sokszor csalódunk, nemcsak másokban, hanem Istenről kialakított képünkben, sőt saját magunkban is. Akárcsak Péter a húsvéti történetben, amikor azt mondja: Menjünk halászni! – voltaképpen azt mondja, hagyjuk ezt az egészet, csalódtam Jézusban, a „feszítsd meg”-et kiáltó népemben, de leginkább istentagadó magamban. De a csalódás soha nem lehet a történet vége, ez biztasson minket!
- Eredménytelenség
Gyakran úgy járunk, mint az az ismerősöm, aki elmondása szerint, gyermekkorában segített zöldséget ültetni az édesanyjának, és csodálkozott, hogy hetek múlva sem nőtt az ő sora, pedig minden nap kihúzta és visszadugta egyenként, hogy megnézze, minden rendben van-e. “A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9) Nem mindig koronázza azonnal siker a munkánkat, de Isten ad türelmet.
Most pedig nézzük meg, hogy mi az, ami táplálja a tüzet bennünk.
- Kapcsolat
Kapcsolat Istennel és kapcsolat egymással. A sorrend ez. Szánjunk arra időt, hogy megszólítsuk Istent imáinkban, ne spóroljuk meg ezt a mozzanatot életünkből, s akkor lesz erő, lesz tűz.
- Kegyelem
Én egy kegyelemre szorult, de kegyelmet kapott ember vagyok. És ez jó, mert nem a saját erőlködésem izzadságszagában élem életem, hanem a kegyelem alatt, azaz tudhatom, Isten minden bűnömet elengedte. Mindent azért kapunk, mert Isten jó, és nem azért, mert mi vagyunk jók. Ez pedig felszabadit. Tüzet, felszabadult, fellobbanó lángot ad.
- Igazság
Az Isten Igéje igazság. Azt nem mi birtokoljuk, Ő birtokol minket. Amikor átadjuk magunkat ennek, akkor a zsoltárossal együtt láthatjuk, hogy milyen tágas is az a tér, melyre állít bennünket Isten. Döbbenjünk rá naponként erre az igazságra!
- Úticél
Mi nem csavargók vagyunk ezen a világon, hanem vándorok. Azaz tudjuk, hogy megyünk, merre tart életünk. Ez olyan erőt ad, mely a legnagyobb mélységből is ki tud húzni. Megvan a helyem a mennyben, Jézus elkészítette nekem, ezért neki élek, céltudatosan, soha el nem lankadva.
- Küldetés
Addig is, míg ezt biztos célt elérem, tudom, kit képviselek ebben a világban. Isten feladatot bízott ránk, hogy világítsunk, azaz az ő fényét adjuk tovább. A gyertyának nem az ágy alatt van a helye, mert akkor felgyullad az ágy. A gyertyának nem a polcon a helye, hogy feszítsen láng nélkül. A gyertyánk csonkig égnek, és akkor kerülnek át Isten egyik kezéből a másikban. Ámen!
Rácz Ervin
