Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Fáradtnak tűnsz – hol van a tűz?

Fáradtnak tűnsz – hol van a tűz?

 „Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki!” – tudtuk, eddig talán rosszul az ismert mondókát. A helyes változat ez: „Csigabiga gyere ki, az ég a házad ideki.” Tehát tűzről szó sincs ebben a mondatban… és sokszor az életünkben sem. Pedig ha az éggel, pontosabban Istennel kerülünk kapcsolatba, akkor jön a tűz: “Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” (ApCsel 2,3)

Presser Gáborral együtt gyakran tudnánk szívből együtt magunknak énekelni: „Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz?” Ilyenkor nyáron nem mindig a tüzet keressük, de a lelki tüzet annál inkább. Ezt onnan tudjuk, hogy fáradtak, enerváltak, üresek vagyunk, sőt kedvetlenek, bánatosak, aggódók, haragosak, kiégettek, kritikusak, ítélkezők. Még nyaralás után is. Isten Szentlelkének a tüze örömtelivé, bátorrá, céltudatossá, szolgálatkésszé tesz minket. Kell-e ez nekünk? Ha igen, nézzük meg melyek az akadályai és melyek a táplálói ennek a tűznek, amire szükségünk van. Előbb öt olyan dolgot nézzünk meg, amely lohasztja a tüzet, majd öt olyat, amelytől lángra kap életünk.

  1. Gondok

Az élet gondjai mindenképpen lefárasztanak bennünket. Kitöltik gondolatainkat, leterhelnek. Ilyenek az anyagi gondok is, vagy éppen a konfliktusaink, melyek megterhelik a lelkünket. Korunknak is megvannak a terhei, melyek megfojtják bennünk a növekedést. Gondolom eddig ez nem meglepő.

  1. Bőség

Első látszatra ez jobban meglep bennünket, mert az anyagi biztonságtól fejlődést, és nem leépülést várunk. Egyszer valaki azt mondta nekem: miért imádkozzak, hisz megvan mindenem? Ebben az esetben az a kegyelem, ha minél hamarabb rájönnek arra, hogy az istenalakú űrt az ő szívükben is csak Isten tudja betölteni. Sok mindennel meg lehet tölteni a lelkünket, de úgy járunk, mint a tengerész a tengervízzel, akármennyit iszunk, nem oltja a szomjunkat, azaz lankad a tűz.

  1. Bűn

A bűn céltévesztést, eltévelygést jelent. Naponta szükségünk van korrigálásra, azonban ha ezt huzamosabb ideig tesszük, úgy járunk, ahogy Pál apostol mondja:  „Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük.” (Ef 4,18) Illés Kármel-hegyi tüze égesse ki belőlünk a bűnt, hogy meg nem keményedjen a szívünk!

  1. Csalódások

Sokszor csalódunk, nemcsak másokban, hanem Istenről kialakított képünkben, sőt saját magunkban is. Akárcsak Péter a húsvéti történetben, amikor azt mondja: Menjünk halászni! – voltaképpen azt mondja, hagyjuk ezt az egészet, csalódtam Jézusban, a „feszítsd meg”-et kiáltó népemben, de leginkább istentagadó magamban. De a csalódás soha nem lehet a történet vége, ez biztasson minket!

  1. Eredménytelenség

Gyakran úgy járunk, mint az az ismerősöm, aki elmondása szerint, gyermekkorában segített zöldséget ültetni az édesanyjának, és csodálkozott, hogy hetek múlva sem nőtt az ő sora, pedig minden nap kihúzta és visszadugta egyenként, hogy megnézze, minden rendben van-e. “A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9) Nem mindig koronázza azonnal siker a munkánkat, de Isten ad türelmet.

Most pedig nézzük meg, hogy mi az, ami táplálja a tüzet bennünk.

  1. Kapcsolat

Kapcsolat Istennel és kapcsolat egymással. A sorrend ez. Szánjunk arra időt, hogy megszólítsuk Istent imáinkban, ne spóroljuk meg ezt a mozzanatot életünkből, s akkor lesz erő, lesz tűz.

  1. Kegyelem

Én egy kegyelemre szorult, de kegyelmet kapott ember vagyok. És ez jó, mert nem a saját erőlködésem izzadságszagában élem életem, hanem a kegyelem alatt, azaz tudhatom, Isten minden bűnömet elengedte. Mindent azért kapunk, mert Isten jó, és nem azért, mert mi vagyunk jók. Ez pedig felszabadit. Tüzet, felszabadult, fellobbanó lángot ad.

  1. Igazság

Az Isten Igéje igazság. Azt nem mi birtokoljuk, Ő birtokol minket. Amikor átadjuk magunkat ennek, akkor a zsoltárossal együtt láthatjuk, hogy milyen tágas is az a tér, melyre állít bennünket Isten. Döbbenjünk rá naponként erre az igazságra!

  1. Úticél

Mi nem csavargók vagyunk ezen a világon, hanem vándorok. Azaz tudjuk, hogy megyünk, merre tart életünk. Ez olyan erőt ad, mely a legnagyobb mélységből is ki tud húzni. Megvan a helyem a mennyben, Jézus elkészítette nekem, ezért neki élek, céltudatosan, soha el nem lankadva.

  1. Küldetés

Addig is, míg ezt biztos célt elérem, tudom, kit képviselek ebben a világban. Isten feladatot bízott ránk, hogy világítsunk, azaz az ő fényét adjuk tovább. A gyertyának nem az ágy alatt van a helye, mert akkor felgyullad az ágy. A gyertyának nem a polcon a helye, hogy feszítsen láng nélkül. A gyertyánk csonkig égnek, és akkor kerülnek át Isten egyik kezéből a másikban. Ámen!

Rácz Ervin

Szóljon hozzá