Kezdőlap / Gondolatok / Fák a viharban

Fák a viharban

Nyári zápor idején szívesen üldögélek a tágas teraszon, hallgatva az esőcseppek  hol fel-felerősödő, hol el-elhalkuló zaját, megnyugszom.  Innét tisztán látom a tornyosuló felhőket, amelyek lassan tovaszállnak. A fák lombjai táncolnak a szél dallamára,  villámok cikáznak, újra dörögni kezd, megindul a zápor. Isten megmentette a termést: enyhült a kánikulai meleg, elkerülte a jégeső vidékünket.

Isten csodálatos teremtményei a fák! Hajlékony ágakkal alkotta meg őket, amelyek nemcsak a termés alatt csüngenek alá, képesek a szél járását követni, hajlanak mindenfelé, amerre a szél ereje hajtja őket. A kisebb fák törzsben is meghajolnak, amikor a szél belekapaszkodik koronájukba. Nem célszerűtlen ez az ide-oda való hajlongás: önmagukat és egymást is védik. Ha le  is hullnak az ágakról a levelek, őszig új hatást növesztenek, az is megtörténik, hogy kétszer borul virágba egy-egy fa, amely hosszú őszt ígér. Óvják, védik önmagukat és egymást a fák, gyökereik mélyen vannak. A makacsabbak, rátartibbak derékba törnek…

Szombat délután, eláll, majd este újra megered az eső. A készülő vihar láttán könnyebb volt ráhangolódni a vasárnapi igehirdetésre, amelynek témája: A Róma felé tartó hajó viharba kerül…

Fodor Lajos,

Halmi

Szóljon hozzá