Kezdőlap / Gondolatok / Fábián Tibor: Békesség – Istentől!

Fábián Tibor: Békesség – Istentől!

Ilyenkor, advent táján még hangsúlyosabb a békesség, megbékélés, nyugalom utáni vágy. S lám, ahogy közeleg a karácsony, úgy növekszik lelkünk békétlensége: sietség, rohanás, idegtépő feszültség. Csendességet kereső Krisztus-várás helyett hangosan zakatoló vásár-láz. Sorállás, őrült futam a plázákban, kétségbeesett lista-gyűrögetés a teli polcok között. Toljuk a bevásárlókocsit, mint valami végtelen Forma 1-es futamban, s rakjuk az árut halomba, hátha ez megnyugtat egy kissé.


Megannyi ideges, feszült ember, akik az ünnep értelmét keresik, fizetnek is érte, még örülnek is, hogy akciósan, leárazva megkapták, de voltaképpen nem találják.

Az már csak karácsonykor, a nagy evések, hosszú mosogatások, véget nem érő kalács-majszolások után derül ki, hogy mindez nem elég. Hogy a lélek cseppet sem kész, hanem nagyon is erőtelen. Hogy valami hiányzik-hiánycikk, ott belül. A lelkünk táján. Amit voltaképpen nem is kerestünk, nem szerepelt a rongyosra gyűrt listán, és a roskadozó polcokon sem kapható. Ahová nem ér el a kalács íze, gömbölyödő pocakunk sem segít ezen a lelki éhség-érzeten. Meg a pótszerekként használt, külhonból importált, bulvármédiás karácsony-fíling sem, mely nagy-nagy szeretetről, hangulatról és hófehér szakállú Télapóról regél, aki kólát hoz, végtelen kamion-konvojon.
Felrémlik hát, hogy valami nem stímmel. A tévében és az áruházban békességet ígértek; meg is tettünk, azaz vettünk érte mindent, de az árucikk nem segít. Szerzésvágyunk kielégítve, de a lélek cseppet sem kész. A szekularizált, Krisztus nélküli karácsony csak szerzésvágyat és hangulatéhséget tartalmaz. Csupa olyat, ami kevés az üdvösséghez.

Nincs új a nap alatt: betlehemi karácsonyozók vagyunk, akik kint hagyjuk Jézust az istállóban, kirekesztjük az életterünkből, mert nincsen számára hely. Az ilyen karácsony üres és lelketlen, minden öncélú fényszennyezés: csillogás, pompa, fényáradat és hangulat ellenére. Nem igazi, mert Isten nélküli. Hamisítvány, emberi alkotás. „Kínai karácsony”, ami az igazit majmolja csupán, de nem egyenértékű vele. Nem tölti be a szerepét, mint ahogy az életünket sem.

Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor ezt írja vágyakozásunkról: „Életérzésünk mélyén fájdalmas és titokzatos hiányérzés él, nyugtalanság, honvágy mindaddig, míg nem telítődik Isten jelenlétével. Bármit szerzünk is meg, egy ideig örömünk van benne, aztán megunjuk és újra jelentkezik a vágy valami más után. A vágy a szeretetnek az a formája, mely magához méltó partnert keres. Lelkünk méltó partnere csak Isten Lelke lehet, aki képes meg is elégíteni minket szeretetével.”

Minek a pótszer, a hamisítvány, ha van igazi, valódi, hatékony és időtálló is? Békesség, amit csak Ő adhat. Ami a csomagbontogatás és a reklámok után is velünk marad. Szabadi István mondja: „Európa országútjain, városaink, falvaink utcáin át jön az Úr Jézus felénk, hogy megállva szívünk vastag ajtajánál zörgessen, és bebocsátást kérjen. Csak akkor halljuk meg jelzését, ha a szívünkben dúló háborúk dörgése, nagy vitáink zaja, fölösleges panaszaink hangja elcsitul. Ha képesek leszünk egy kis áldott csendben önmagunkba nézve, békességet keresve Őt várni.”

Békesség, Istentől!

Szóljon hozzá