Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Elmarad az idei Adventi Koncert – Higyed Gyöngyi karnaggyal és a kórus több tagjával beszélgettünk

Elmarad az idei Adventi Koncert – Higyed Gyöngyi karnaggyal és a kórus több tagjával beszélgettünk

Forrás: szatmar.ro

Idén tizenharmadik alkalommal rendezhették volna meg a Szatmári Református Egyházmegye Lelkészkórusa és a Szatmárnémeti Református Gimnázium gyermekkórusa közös adventi koncertjét a Székesegyházban, amennyiben nem üti fel a fejét még az év elején a világjárvány. A koncert, mely évről évre nagyszámú hallgatóságot mozgat meg, idén valóságos űrt fog jelenteni nem csak az érdeklődők, de a kórustagok számára is. Higyed Gyöngyi karnagy, és a kórus tagjai is kényszerűen veszik tudomásul, idén elmarad a 12 éves hagyománnyal rendelkező adventi nagykoncert.

Az alábbiakban Higyed Gyöngyit, illetve a két kórus tagjai közül néhányat kérdeztünk, hogyan is élik meg azt, hogy a várva várt eseményre ezúttal nem kerülhet sor.

Szatmár.ro: A koronavírus-járvány keresztbe húzta a kórus terveit, elmarad az idei koncert, hogyan éli ezt meg, a kórusokkal évről évre, szívvel és lélekkel foglalkozó karnagy?
Higyed Gyöngyi: Adventi Koncert a Szatmári Római Katolikus Székesegyházban. Ezzel a felhívással indult útjára ünnepi koncertünk minden esztendőben. Tizenkét éven át énekelhettünk a legnagyobb Csodáról, hogy Isten velünk van!  Mindezt dalban, muzsikában, harmóniában, szeretetben igyekeztünk tolmácsolni a hallgatóság felé. Mind erről bőven visszajelzéseket is kaptunk azokban a hálás tekintetekben, hosszan tartó tapsokban, üzenetekben, amelyekkel elhalmoztak bennünket. Hálás szívvel köszönjük! Ezek az alkalmak kicsit, átformáltak, szívben és lélekben megerősítettek abban, hogy szeretetből adni jelenti a legnagyobb gazdagságot. És ezáltal mi is gazdagabbak lettünk.

Szatmár.ro: Mivel készültek volna az idei esztendőre?
Higyed Gyöngyi: Az idei esztendő koncertjének a témája: Venite Adoremus! – azaz Jöjjetek imádjuk! …mintegy folytatása az elmúlt esztendeinek, amikor a háláról szólhattunk. A téma és a repertoár már az év elején összeáll, aztán lassan tavasztól szoktuk kezdeni annak tanulását. Idén sajnos ez nem így volt, éppen emiatt a járványhelyzet miatt. Tavasszal sajnos kényszerszünetre ment a kórus, úgy a lelkipásztor-, mint a gyermekkórus is. Én igyekeztem egy-egy műnek a szólamait felénekelni és eljuttatni a kórustagokhoz, majd aztán online szerettük volna összeénekelni, ami sajnos nem sikerült.  Azt be kell vallanom, hogy a kóruséneklés nem a virtuális világra lett teremtve, hanem a közösségi kapcsolattartásra, kapcsolatépítésre. Én már akkor féltem ettől az állapottól, de reménykedtem. Heti rendszerességgel igyekeztem próbát tartani a szólamoknak, majd a nyár elején amikor oldódni látszott egy kicsit ez a nyomorúságos állapot, ismét elkezdtük a próbáinkat szemtől szemben. Sajnos már akkor látszott, hogy ez a járványhelyzet nyomot hagy az emberekben, mert voltak néhányan, akik nem mertek részt venni a próbákon. Már ez is nyomasztott!

Szatmár.ro: Meddig élt a remény, hogy idén lehet valami a koncertből?
Higyed Gyöngyi: Reményeinket kora őszig sikerült parázson tartani, a művek tanulásával is jól haladtunk, szinte csak a főpróbák következhettek már, amikor sajnos az egyre több rosszhír, aztán az iskola online tanitásra való áttérése által meg kellett fogalmaznom előszőr önmagamnak, aztán pedig a kórustagoknak és zenészeinknek, hogy az idei koncertet ilyen körülmények szerint nem tarthatjuk meg. Nagyon nehéz volt ezt igy kimondani, leírni! Napokig gyötrődtem ezen, hiszen ezt fel kellett vállalni, úgy ahogyan azt is, hogy felelősséggel tartozom minden egyes embertársamért.

Szatmár.ro: Bizonyára nehéz volt elfogadni ezt önnek, és a kórustagoknak is.
Higyed Gyöngyi: Ahogyan teltek, telnek a hetek és egyre közelebb kerülünk ahhoz az időponthoz amikor a koncertet meg kellene tartani, azaz, advent harmadik vasárnapjához, egyre többször idéződnek fel bennem az elmúlt tizenkét év alkalmai, próbái. Esténként vissza szoktam nézni egy-egy elmúlt évekbeli koncertrészletet és nosztalgiázom, ha szabad ezt így kijelentenem.

Hála! – hangzott el 2019-es év koncertjén, ami mintegy összegzése volt az eltelt tizenkét évnek. Idén mi magunk is az angyalok énekét hallgatjuk majd és társulunk hozzájuk, de most mi most nem énekelhetünk. A 2020-as év nem volt egyszerű esztendő, sokunkat megpróbált, sokszor térdre kényszerített, de ez által türelemre, alázatra, hűségre, szeretetre is nevelt bennünket. Ezzel a tanulsággal tekintek a jövő felé, a következő adventre, amikor hiszem, hogy Isten életünket megtartja és ismét együtt készülhetünk, hangolódhatunk majd a karácsonyra.

A szeretet, és hála reményében kívánok a kórusok, zenészek és magam nevében: Boldog Ünnepet!

Szatmár.ro: Köszönjük, és viszont kívánjuk!

Az alábbiakban pedig a kórus három tagja, Kánya Réka, XII. osztályos diák, Ilonczai Zsombor lelkipásztor és Beregi Hajnalka kórustag vallomását tolmácsoljuk.

Kánya Réka, diák: „Minden évben lázas készülődés folyik a Református Gimnázium földszintjén, hiszen oda gyűlik össze a gyermekkórus apraja-nagyja. Az idei év viszont más a járvány miatt. Csendes az iskola és a kóruspróbák is elmaradnak. Tudom, hogy a gyermekkórus minden tagjának, akárcsak nekem, hihetetlen és felfoghatatlan az, hogy az idei évben az a készülődés, az a csoda, ami minden évben meghatározta számunkra Advent harmadik vasárnapját, elmarad. Ötödikes voltam, amikor legelőször énekelhettem én is a kórusban az Adventi Koncert keretein belül, s az idei lett volna a nyolcadik alkalom, az utolsó alkalom, mikor még én is átélhettem volna azt a varázslatot, melyben mindannyiunknak része van egy ilyen alkalom adtán. Látni a hallgatóság arcán azt a páratlan boldogságot azt, hogy kaptak tőlünk valamit azon az estén. Látni azokat a könnycseppeket, melyek koncertünk zsoldja. Látni azt ragyogást minden szempárban, amit az angyalok is láthattak a pásztorok szemében az örömhír hallatán. Sajnos mindez idén elmarad, de bizakodva nézek a jövő felé, és remélem, hogy a következő évben, ha a hallgatóság soraiban is, ismét részem lehet az Adventi Csodában!”

Ilonczai Zsombor lelkipásztor: „A karácsonyi koncert számomra olyan, mint az angyalok karának éneke vagy a pásztorok és bölcsek érkezése a betlehemi jászolhoz. Térben és időben nagyon kicsinek-, de annál fontosabbnak érzem magam, hiszen a mai ember küldetésének feladata bízatott reám és mindannyiunkra, akik próbáljuk a szólamok közötti összhangot úgy megvalósítani, hogy az énekek szárnyán át a hallgatóság szívében valóban megvalósuljon a Krisztussal való lelki találkozás. Az idei évben ennek lehetősége a kórustagokkal és a gyülekezettel való lelki együttlét, amely alkalmat ad a korábbi koncertek felidézésére, az abból való erőmerítés, pedig adjon biztatóbb jövőt minden ember számára!”

Beregi Hajnalka, kórustag: „Minden adventi koncert számomra (és nem csak) elixír, gyógyszer volt testnek, léleknek egyaránt. Tudjuk, mi történik, ha nem vesszük be idejében a gyógyszereinket. Ennek a mostani alkalomnak még nem látjuk a követkeményeit…”

Joldos Enikő, kórustag: “Kórustagként tudom és látom, a világjárvány adta nehéz helyzet miatt nem lesz idén megtartva koncertünk… Mégis nehezen es szomorú szívvel tudom elfogadni a valóságot. Akkor amikor 13 évé már augusztus végétől erre az alkalomra készültünk, izgalommal, hittel, reménységgel, hogy abban az egy órában, az adventi koncerten úgy énekelhessünk együtt, mint az égi angyalok. Bár a próbák kemény műhelymunkát jelentenek, az, aki énekelt kórusban tudja, számunkra pedig különösen, hiszen igazi szaktudással rendelkező, maximalista tanárnőnk van. De ez az, egy óra, ami sokszor csodás gyógyító pillanatnak tűnt, mindig erőt adott. Ezt pedig megtapasztalhattuk mi, és a kedves hallgatóság, akik évről évre megtöltötték a székesegyház padjait. Mi kórustagok, minden alkalommal hitetlenkedve léptünk ki a közönség elé, félve attól, hogy mit is tudunk mi ennyi embernek nyújtani… de egy óra elteltével, minden alkalommal hatalmas örömmel, mosollyal boldogan, gyógyultan jöttünk ki a templomból, úgy mi, mint a közönség is. Idén bár nem lesz a koncert, de hiszem, hogy az elmúlt évek pillanatait felidézve öröm, hit, és gyógyító erő fog, nemcsak a mi kis csapatunk, de Szatmár megye minden emberének szívében megszületni, az Úr Jézus Krisztus által.”

Szóljon hozzá