Kezdőlap / Gondolatok / DUALISTA KORUNK, HAZÁNK GYÓGYÍTÓJA: EGYETEMES KARÁCSONY HOZÓJA, JÖJJ SZÍVÜNKBE HÁT!

DUALISTA KORUNK, HAZÁNK GYÓGYÍTÓJA: EGYETEMES KARÁCSONY HOZÓJA, JÖJJ SZÍVÜNKBE HÁT!

KŐBÖLCSŐ – JÁSZOLÁGY,

S BENNÜK FEKSZIK AZ ÁTHIDALÓ ECCE HOMO SZELÍD HATALOM,

A GYŐZTES ÁLDOZAT

w1Dualista tehertételt hordozó korban élünk: gazdagság-szegénység; háború-béke; mostoha országok-konfortos nemzetek; hazátlan nemzetek – országnyi hazák; kirekesztő vezetők-megfélemlített tömegek; ti ott fenn – mi itt lenn. Karrierista fiatal törtetők – bölcs, de félretett idősebbek. Mosoly-ország odafenn – könny, panasz, keserű hallgatás idelenn; természetromboló technikák, konszernek, állat-, és életkínzó emberek – természetvédők, zöldmozgalmak, zöldegyházak, életmentők, életvédők. Terrort szító vallások – békeépítő hívő milliárdok. A sort még sokáig és hosszan lehetne folytatni. Ez napjaink realitása világszerte. Hazánk sem kivétel a dualista korjárvány alól. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy újkori jelenségről van szó. A dualizmus ott rejtőzik, s munkál az emberi természetben: az ó-ember-új-ember bibliai fogalmaiban. Ráérzett erre a bűneset utáni lefele gravitáló tehertételünkre Pál apostol is, amikor így írt a korinthusiakhoz: „Dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek. Mint halálra váltak, és íme, élők. Mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Kor 6,8kk). Erről a kárhozatos, de nem végzetes kettősségről írta Luther: simul iustus et peccator – egyszerre igaz és bűnös – a pozitív oldalt ragadva meg a duális létállapotból, ami nem végleges és végzetes, csak leterhelt állapot, hogy az ember, ergo az általa munkált történelem simul, azaz egyszerre igaz és bűnös. Krisztus által, karácsony, a jászolbölcső és a kereszt, a golgotai áldozat effektív ereje révén már elsősorban igaz, iustus. A peccator, a bűnös állapot nem fátumként lebeg előttünk, hanem Krisztusban legyőzött állapotként van már mögöttünk. Hitbeli realitás, Krisztusban valóság: hit által az igaz, új ember státuszába kerültünk, akiben még ugyan fel-feltörnek az ó-ember sötét erői, de már a fényben, az ÚJ EMBER, az ECCE HOMO, az ÚJ ÁDÁM, az új teremtés fényében élhetünk, alkothatunk, szerethetünk, szenvedhetünk – másként. Ez a nagy karácsonyi üzenet: hogy még bennünk a tegnap, de már rajtunk, körülöttünk a holnap mennyei, felemelő, átformáló erői. Még dualizmusban élünk, de már lehetséges az unió cum Christo révén az egység, az áthidalás, mert a Pontifex-Krisztus az első karácsony óta ezt teszi lehetővé, erre segít, ezt az abszolút NOVUMOT, újdonságot, újat adja minden Őt kérőnek. Isten és az Fia, kinek születésnapját ünnepeljük, Lelke által velünk összefogva, nagy dolgokra tesz képessé e hazában, Kárpátok-övezte történelmi hazánkban és a nagyvilágban…

Írta, fordításokat készítette: Dr. Békefy Lajos

Igaz, amit Bonhoeffer írt karácsony egyetemességéről, egységesítő hatásáról, értelméről:
KARÁCSONY KETTŐS ÜNNEP – DUALIZMUS, DE MÁR POZITÍV TARTALOMMAL, S EZ DUALISTA KORUNK, DUALISTA HAZÁNK GYÓGYÍTÓJA. „Karácsony Krisztus Urunk, a világ Megváltójának a születésnapja, s ezért a keresztyén teológia születésnapja is. Ezért igazán kettős ünnep. Hiszen a jászolbölcső ihlette a Szentlélek sugalmazására a keresztyén gondolkodást, a keresztyén kultúra foganását, megszületését és nagykorúvá válását – a 2000 éves szellemi-lelki csodát! Amit ha elfelejtünk, saját végzetünket készítjük elő…”.

DUALIZMUS A BETLEHEMI ISTÁLLÓBAN – A KŐBÖLCSŐ ÉS A SZIKLASÍR, S BENNÜK A SZELÍD, ECCE HOMO HATALOM, A KETTŐSSÉG LEGYŐZŐJE. Urunk bölcsője korabeli szokás szerint az állatok etetésére szolgáló, sziklatömbből kivájt etető lehetett. A különös jászol hatalmáról Bonhoeffer ezeket az elgondolkodtató sorokat fogalmazta meg: „Ennek a világnak az erősei és hatalmasai számára csak két olyan hely van, ahol elvesztik a kedvüket, amitől lelkük mélyén félnek, és szégyenkezve kitérnének előle, ez pedig Jézus Krisztus jászolbölcsője és keresztje. A jászol közelébe egyetlen hatalmaskodó ember sem kíván odalépni, még az oly’ hatalmas Heródes sem merte ezt megtenni. A jászolbölcső közelében ugyanis meginganak a trónok, összeomlanak a hatalmasok, semmivé lesznek a fenséges urak, mivel Isten a szegények pártján áll, ezért még a gazdagok is semmivé lesznek”. Tisztáznunk kell magunkban, pontosan a jászolbölcső láttán, hogy miként gondolkodunk a jövőben arról, mi is az igazán nagy és mi az igazán kicsiny az emberi életben…Ki az közöttünk, aki igazán ünnepli karácsonyt? Az, aki a jászolbölcsőnél letesz mindent: erőt, hatalmát, de odatesz minden tiszteletet és megbecsülést is, minden hiábavalóságot és gőgöt ott tud hagyni, minden akaratosságát ottfelejti, aki odaszegődik a megalázottakhoz, s engedi, hogy Isten legyen valóban az egyedüli nagyság. És aki képes felfedezni a jászolbölcső Kisdedében Isten dicsőségét, amint az a mélységben és egyszerűségben tisztán felragyog. (Forrás: London 1933-1935, DBW Band 13, 342kk oldal)

indiaA DUALIZMUS FÖLÖTT GYŐZTES ÜDVÖZÍTŐNKNEK ZENG MA IS DALUNK, EGYEDÜL NEKI, SOLUS CHRISTUS – A MESSZI INDIÁBÓL ÉS KÍNÁBÓL VERSSEL ÉS ECSETTEL

KARÁCSONYI ÉNEK INDIÁBÓL
Jézusom,
Sokan megörültek annak,
Hogy Téged kereshettek
És megtaláltak.

Én annak örülök,
Hogy Te megkerestél
És megtaláltál engem.

A betlehemi pásztorok,
Kiknek megjelentek az angyalok,
Rögvest lettek boldogok,
Mikor az üzenetet
Hallották
És látták,
Hogy nekik az Kit hozott.

Én viszont boldogabb vagyok
Mint a pásztorok,
Mert az üzenetet
Nem angyalok,
Hanem Te mondtad nekem, jó Uram.
Így szóltál hozzám:
“Jöjj ide hozzám!
Terhedet könnyítve hordozom”.
Ezért boldogabb vagyok,
Mint a betlehemi pásztorok.

A napkeleti bölcsek,
Kik látták a csillagot,
Valóban érezték, boldogok.
Téged kerestek,
Megtaláltak,
Drága ajándékaikkal
Hódoltak Néked, Jézusom.

Én boldogabb vagyok, mint e tudósok,
Mert Te megkerestél engem,
S rám találtál.
Nékem mindennél drágább
Kincset adtál:
Önmagad,
S a megváltást,
mit kegyelemből
nékem is ingyen adtál.
Ezért vagyok boldogabb,
Mint a napkeleti tudósok.

Áldott Mária, az Anya,
Mert negyven héten át
Teste lett Jézusnak otthona.

Én mégis áldottabb vagyok, mint Mária,
Mivel Néki, a Feltámadott Krisztusnak
Szívem életen át lehet otthona.
Ezért vagyok áldottabb,
Mint Isten Fia édesanyja.

Simeon, a próféta
Örömében ezt mondta:
Szemeim látták az Üdvözítőt
Ki eljött erre a világra.

Én nem láttalak szemeimmel Téged,
De hitemmel mindenkor éreztelek.
Te mondtad, mily boldogok,
Kik nem látnak, de hisznek.
Ezért vagyok én is nagyon boldog,
S azok közt érezem magam,
Kik Általad, Benned boldogok,
Nem pedig azért, mert emberek mondják,
Hogy ők nagyon boldogok.

Johnson GNANABARANAM (1933. aug. 3-2008. aug. 10) indiai evangélikus püspök ennek a szép és tartalmas karácsonyi éneknek a szerzője. A tamil származású, a dél-indiai Madras Tartományban született író, teológus 1993-1999 között volt a Tamil Evangéliumi-Lutheránus Egyház 9. püspöke. Számos irodalmi alkotás szerzője, könyveit, verseit sok nyelvre lefordították. Lelkészcsaládból származott. Több könyve jelent meg imádságokkal, versekkel, elmélkedésekkel, novellákkal hazájában és Németországban is (például: Ma, Jézusom, 1967 – ezt kilenc nyelvre fordították le; Jézusom, újíts meg engem, 1986; Naponta Veled beszélek, 1996; Az igazi érzések szelídek, mint a virágok – indiai keresztyén bölcs mondások, 1999). Könyveinek célja, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitet ébresszék, táplálják a szépség, a szemléletes történetek segítségével. Könyvei bevételével a pápua-új-guineai és a brazíliai protestáns missziót támogatta. Gondolatai, imái rendszeresen visszatérnek a herrnhuti testvéri közösség világszerte naponta használt Losungjában, bibliakalauzában, amit közel 70 nyelven olvasnak. Európa egyre erősödő keresztyénség vesztése idején, ez elmúlt két évtizedben fontos feladatának tekintete, hogy indiai misszionáriusok menjenek Svédországba, s a keresztyén hit lángját tovább adják. Ifjú kora óta meggyőződéses pacifista volt, mindenfajta sovinizmus, rasszizmus és kasztrendszer ellenzője, bírálója, mert ezeket össze nem egyeztethetőnek tartotta a keresztyén hittel. Egyszerű életmódja, a szegények, a gyermekek, betegek és öregek iránti fokozott érzékenysége miatt a köznyelvben „mindenki püspökének” nevezték el. Templomok, kórházak építését támogatta, az Indiai Bibliatársulatnak elnöke volt, a bangalorei, a madurai, a chennai teológiai intézetek, College-ok vezetőségi tagjaként is tevékenykedett. Lírai énekeskönyvet adott ki, amit a gyülekezetek népe előszeretettel énekelt.

CSIEN JÜAN-TU KÍNÁBÓL AZ EGYETEMES KARÁCSONYÉRT. 1903-ban született a dél-kínai Kuangtung Tartományban. A pekingi Fu-Jen katolikus egyetemen fedezte fel a keresztyén festészetet, aminek később tanára és művelője is lett. Egy ideig képein érezni lehetett az európai reneszánsz befolyását, Raffaello, Corregio, Dürer hatását. Majd egyre inkább kínaivá vált stílusa, miközben témaválasztásában megmaradt a keresztyén kultúrkörben. A katolikus egyetem 1930-ban történt megalapításakor az emberábrázolás szakon kapta meg a professzori állást, 1932-ben megkeresztelkedett, s ekkor kapta a Lukács előnevet. A kínai keresztyén művészet legjelentősebb alkotóját a maoista kulturális forradalom hallgattatta el. Mary S. Lawton angol és Josef Franz Thiel német művészettörténész írt nagy monográfiát a kínai keresztyén művészetről és festészetről, mindketten bőségesen elemzik és mutatják be Lukas Csien Jüan-tu páratlan alkotói munkásságát. Alkotásainak egy részét a vízfestészet, az akvarell teszi ki, miként ez a bölcsek hódolását megjelenítő kép esetében is. Balra elől, a képzeletbeli átlók metszésszögében láthatjuk a szent családot. Még előbb kínai tájképrészlet is megvillan. Mintegy finoman jelezve, hogy a kínai táj, a természet ugyanúgy elfogadta Jézust, mint a bölcsek, akiknek igazi, mély tudását pontosan a meghódolás képessége fejezi ki leginkább. A bölcsek arcán a Gyermek szemlélése közben mennyei derű árad el. A kép európaiságát az ikonművészettől kölcsönzött stiláris elemek adják (Mária és József fejét glória emeli ki, az egész kép kicsit merev komponálása is az ortodox művészet szertartásosságára és előírásszerű ecsetvonásira emlékezetet). A ruhák megvillanó fehér ívei az isteni Gyermekről áradó tisztaságból, szentségből történő részesülést érzékeltetik. Ha jobban szemre vesszük a három bölcs alakját, feltűnik fejfedőjük különbsége. Vannak, akik úgy értelmezik, hogy a térdelő alak a konfucianizmust, a másik két álló alak a keresztyénséget és az iszlámot jeleníti meg.
*
AZ INDIAI VERSBŐL, A KÍNAI AKVARELLBŐL érzékelhetjük a különböző kultúrák kiemelkedő képviselőinek, s bennük e kultúráknak a tiszteletadását, hódolását a világtörténelmi páratlan Csoda, az isteni Gyermek, a testet öltés, az inkarnáció előtt. Bárcsak a magával ragadó indiai vers és a kínai akvarell szín-, és formavilága a mi lelkünkben is ébresztene fel valamit ebből a csodálatból, tiszteletadásból, hogy ezáltal számunkra is tartalmas és egyetemes ünneppé emelkedjen karácsony – mely túl-emel, transzcendál minden lelket a dualizmus megosztottságain, barikádjain hazánkban és Kárpát-medencében és szerte a világon!

Szóljon hozzá