Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Csűry István református püspök, Gödri Alpár evangélikus lelkipásztor és Bartha Zsuzsanna unitárius lelkésznő a reformációról

Csűry István református püspök, Gödri Alpár evangélikus lelkipásztor és Bartha Zsuzsanna unitárius lelkésznő a reformációról

Elek Gyürgy, Friss Újság

Új szellem, régi megújulás

Ft. Csűry István, a Királyhágómeléki Református Egyházkerület püspökét, a reformáció mai szerepéről kérdeztük.

— A semper reformata vagyis az állandó reformáció ma is folyamatban van. Mit tehet az egyház ma a társadalom megújulásáért?

— Az, ami történt a 16. században, az a világban egy olyan történelmi alkalom volt, amikor rájöttek az emberek arra, hogy változtatni kell. Amit Luther elindított, az egy olyan megújulás volt, ami rádöbbentette a világot arra, hogy nem mehet így tovább sem a hitélet, se a társadalom. A lutheri reformáció nem csak az új szellemet hozta létre, hanem megújította a régit is. A római katolikus testvéreink is elismerik, hogy szükség volt a reformációra, hogy ők maguk is elgondolkozzanak azon: mi az, ami lendületét veszítette, hogy azt újra lendületbe hozzák. A reformáció legnagyobb ajándéka, hogy megértette a világgal — a mai emberrel is —, hogy állandó reformációra van szükség. A társadalomban újabb és újabb emberek alkotnak közösségeket, ezáltal ellenségeskedések és viszályok alakulnak ki, de ezek lecsilapodnak ott, ahol jelen van Isten. A hívő ember feladata, hogy a nagy tömegből, egy olyan kiegyensúlyozott közösséget alkosson, amelyik naponta meg tud újulni, és ebben az újban naponta örümmel tudjon lenni, nem csak maga, hanem a mások hasznára is. A mai egyház feladata nem más, mint erre ösztönözni híveit.

Semper reformanda

Gödri Alpár Béla, szatmárnémeti evangélikus–lutheránus lelkipásztor a reformáció szerepéről, és a folytonos megújulásról beszél.

— Elérte–e célját a reformáció?

— A reformáció 494–ik születésnapján, a harmadik évezred hajnalán, jogos a kérdés, hogy ma mit jelent, ha jelent egyáltalán valamit a reformáció, vagy csak egyszerű ünneppé degradálódott, amelyről évente illik megemlékezni. Ha mai szójárással próbálnánk egy mondatban megfogalmazni a reformáció kialakulásának tényezőit, akkor azt is mondhatnánk, hogy egy korabeli marketingellenes fogás volt Luther Márton részéről. Tudjuk azt ma már mindannyian, hogy az egyház üzletet csinált a hit kérdéseiből, a vallásból, hiszen bűnbocsátó cédulákat árusított, valamint a búcsúkon összeszedett pénzből finanszírozott különböző „projekteket”. Ugyanakkor a reformátor azért is küzdött, hogy megtisztítsa az egyházat az olyan elemektől, amelyek köszönőviszonyban sem voltak a szentírással, és amelyeket az évszázadok során az emberi hiúság, kapzsiság akasztott az egyházra. Azt is meg kell említenem, hogy Luther 95 tételével nem akart egyházszakadást előidézni, azonban be kell látnunk, az egyház nem volt felkészülve, sőt nem is akart változásról, megtisztulásról, reformációról hallani. Sokkal kényelmesebb volt megmaradni a jól megszokott mederben, mintsem visszatérni az igazi forráshoz: az evangéliumhoz, amelyet szintén a reformációnak köszönhetően ma is anyanyelvükön hallgathatják a hívek.

Evangélium anyanyelven

— Mit jelent ma számunkra a reformáció?

— Először is azt gondolom, hogy a legfontosabb és egyben a legszebb dolog, amit a reformáció révén kaptunk nem más mint az evangélium hirdetése és hallgatása anyanyelvünkön. Minden évben megemlékezünk ugyan erről a tényről, de kérdés, hogy mi mit kezdünk ezzel az ajándékkal: olvassuk-e, hallgatjuk–e a szentírás igéit. Ápoljuk–e anyanyelvünket azáltal, hogy a reformáció értékeit is megőrizzük és átadjuk a következő nemzedékeknek? Hiszem azt, hogy ez az ajándék egy feladat is egyben. Hiszen nekünk, protestánsoknak  itt a XXI. században is folytatnunk kell azt a munkát, amit reformátoraink elkezdtek. Azt is hiszem, hogy ezt a munkát felekezeti hovatartozástól függetlenül, összefogva kell elvégeznünk. Ha eleink készek voltak akár az életük árán is hűek maradni ezekhez az értékekhez, akkor nekünk is kutya kötelességünk megmaradni hitünkben, megőrizni vallásunkat, anyanyelvünket és nemzetünket is.

Folyamatos reformálás

— A reformáció ma sem ért véget?

— Az egyháznak folyamatosan reformálnia kell magát. A reformátori elvet is mindig szem előtt kell tartanunk. Ez állandó készenlétet, figyelést és törődést is feltételez. Készenlét — naprakészek kell lennünk hitünkkel, vallásunkkal. Nem pihenhetünk, nem lankadhatunk. A reformátori feladatok elvégzése napi munkát, napi teendőket jelent. Figyelem — résen kell lenünk, és a gyenge pontokat erősítenünk kell. Törődés — szívünkön kell viselnünk egyházunk, anyanyelvünk sorsát először is úgy, hogy azokra figyelünk, akik közvetlenül mellettünk vannak: gyermekeink, szüleink, barátaink és szomszédaink. Őket kell erősíteni, bátorítani, hogy ők is szívügyüknek tekintsék a reformátori hagyatékot. A maguk során pedig ennek hordozóivá hirdetőivé váljanak. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez a hagyatékot eltékozoljuk. Különben elvesznek értékeink, kiszáradnak gyökereink, felhígul az erkölcsi rendünk. Lehet, hogy európai polgárok leszünk, de gyökértelenek. Nem lesz se vallási, se nemzeti, se hitbéli otthonunk. Protestánsok, reformátusok, lutheránusok és unitáriusok. Mi vagyunk a reformáció védelmezői, a reformáció elveinek a hordozói és továbbadói. Ha szükséges, akkor ma is protestáljunk a feladás és értékvesztés ellen. Őrizzük meg az egy igaz forrást, amiből naponta meríthetünk: az anyanyelvünkön olvasható és hallható evangéliumot.

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben

Bartha Zsuzsanna unitárius lelkipásztor, az Erdélyben Dávid Ferenc által alakított unitárius egyház reformszerepére és a lelkiismereti szabadság fontosságára hívta fel a figyelmet a Reformáció Emlékünnepén.

– 1568. január 6–13 napjain tartották Tordán az országgyűlést, ahol az unitárius reformáció szellemében, határozatot hoztak a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására: „A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ő értelme szerint; és a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra, amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”

Ezen szabályok alapján alakult meg az Erdélyi Unitárius Egyház, az egyetlen egyház, melynek gyökerei erdélyiek. Mennyire sikerült, és mennyire sikerül ma teljesíteni ezeket az egyházi törvényeket?

  • Tisztelettel megjegyzem, hogy a törvény elve, szelleme volt, amely alapján Dávid Ferenc követőit elismert felekezetté nyilvánították. Egyházunk valóban Erdélyben alakult intézménnyé és népegyházzá, gyökerei azonban Jézushoz kötődnek, valamint azon nyugat-európai teológusokhoz, akik a vallásszabadság törvényének kihirdetése előtt is türelmes Erdélyben találtak fizikai-szellemi menedéket. Sajnos magát Dávid Ferencet is hitújítás miatt vetették börtönbe egy megrendezett per után. Déva várában halt meg november közepén 1579-ben. A lelkiismereti szabadság pontosan ezért fontos számunkra, hiszen mi nem lehetünk felülbírálói Isten akaratának, még kevésbé kényszeríthetjük emberek által alkotott fogalmi rendszerekbe a teremtést, bár ezek a rendszerek segíthetnek kapcsolódni Istenhez. Minden vallás annak a kifejezője, hogy a hit világának isteni igazságai hogyan tükröződnek az emberi öntudatban. Erről folyamatosan számot kell adjunk magunknak és nem menti fel az unitárius vallást sem, amelynek éppen egyszerűségénél és dogmamentes álláspontjánál fogva elkerülhetetlen feladata a fogalmak tisztázása. Vallásunk hittani kötetlensége és szabadelvű felfogása következtében erre a visszacsatolásra kétszeresen is szükség van. A bevett vallások rendszere egyedülálló módon rendezte a reformáció hullámaival érkező új felfogások követőinek helyzetét. A római levél 10,17 verse a bibliai alapja a lelkiismereti szabadság törvényének: a hit hallásból lészen… Sajnos ez a szeretetteljes, türelmes jézusi szellem hosszú időre tiltva volt. Egyházunkban igyekszünk maradéktalanul visszatérni a jézusi kereszténységhez, az eredethez. Az unitárius hitfelfogás kapujában az ember Jézus áll: “Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14,6b). Természetesen ez nem jelent kizárólagosságot, elutasítását annak, hogy Isten más úton és kapun keresztül is közölte az Ő igazságát az emberrel, maga Jézus mondja pár sorral előrébb, “az én Atyám házában sok hajlék van “(János 14,2a). A történelmi nehézségek ellenére is igyekeztünk és ma is igyekszünk teljesíteni Istenünk akaratát, melyhez a legbiztonságosabb alapot az elfogadó, szeretetteljes lelkiismereti szabadság jelenti.
  • Dávid Ferenc vezérelve a szüntelen reformálás volt: „Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.” Hogyan tudják ezeket a felismeréseket gyakorlatba ültetni a mai unitárius lelkészek?

– Szép, igényes kivitelezésű falinaptárainkon piros betűs ünnepnapként tartjuk nyilván október 31-ét, a reformáció ünnepét. Dávid Ferenc vezérelvének köszönhetően a Biblia alapján, az értelem segítségével vizsgálta meg a dogmákat és az egyház tanításait. Ezekből azokat tartotta meg, amelyeknek bibliai alapjuk van és az értelemmel is összeegyeztethetőek. Így jutott arra felismerésre, hogy a Biblia az egy Istenről tanít. A radikális reformáció vértanújának, Dávid Ferencnek alakja összeforrott a lelkiismereti szabadság fogalmával, élete és halála is ennek állít tanúbizonyságot. Még sok más ember is képes volt arra, hogy Isten lelke által megvilágosítva ne rejtsék el az igazságot. Említhetem Jézust, Mózest, Buddhát, Mohamedet a teljesség igénye nélkül. Káténk szerint Isten lelke ma is munkálkodik bennünk. A Lélek ereje ma is embereken keresztül megnyilvánul meg. Éppen ezért szükséges a lelkiismereti szabadság, mint ahogy neve mutatja, szabadságunkban áll megismerni a Lelket. Egyházunk ehhez nyújt segítséget, teret hagy a gondolkodásnak és az ismeretnek, lehetőséget biztosít a fejlődésre, hiszen Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.

Az elme teremtő ereje

– „Nincs a világnak semmi oka lázongani azok ellen, kik a különböző úton, módon eltemetett igazságot napfényre törekednek hozni” — fogalmazta meg Dávid Ferenc. Van esély arra ma, hogy eltemetett igazságokat napfényre hozzunk?

  • Esély ma is van, élni kell vele. Legalább annyi munka és idő kiásni, mint amennyi az eltemetéshez kellett. Klaus Douglass Az új reformáció. 96 tétel az egyház jövőjéről című könyvében így ír: “Az Egyházat túl erősen tartja fogva a struktúrák, rendelkezések és hagyományok sűrű bozótja, amely a múltat akarja megőrizni, ahelyett, hogy a jövőt alakítaná, azaz inkább törekszik az egyház intézményrendszerének megőrzésére, mint valódi közelségre az emberekkel.” Ezek szerint is érdemes a folyamatos reformációt folytatni. Az igazi reformátornak nemcsak tudósnak, vagy teológusnak kell lennie, hanem rendelkeznie kell az elme intuitív, teremtő erejével. A haladás mindig a teremtő emberi szellem eredménye azáltal, hogy magasabb igazságokat lát meg s ezek számára kifejező formát keres és talál. Teremtő és művész egy személyben s ezért van haladás a világon.
  • A mai világban beszélhetünk–e haladásról, ha igen jó vagy rossz irányba tart ez a haladás?

– A hit és a vágy olyan szavak, melyek elvárást, érzést fejeznek ki. Az összes emberi alkotást a földön ez a vágy, hit szülte. Aki rendelkezik a teremtő elme intuitív erejével és használja is azt, valóban nagy szolgálatot végez Isten és az ember felé, hiszen egyre jobban közelednek egymáshoz az üdvösségben. Ez a fejlődés, a haladás pozitív, előre, Isten felé mutató lehetősége. Akár reformátoroknak is nevezhetjük az ilyen embereket, de prófétáknak, apostoloknak, művészeknek is.

Persze létezik olyan elvárás vagy hit is, ami nem Isten felé irányul, az ennek megfelelő eredménnyel. Ez az elvárás törvénye, egyike a szellemi törvényeknek (a többi a változás, a polaritás, a rezonancia, a ritmus, az ok és okozat, a vetés és aratás törvénye). Szerintem Isten szeret és gondot visel ránk, a mindenkori világban arra törekszik, hogy a teremtés kiteljesedjen, a mai világban is. Akár haladásnak is hívhatjuk, de ez szűkebb fogalom a teremtésnél.

– A haladást csak akkor veszi észre az ember, csak akkor jut el a felismeréshez, amikor már átment rajta. Így van ez a szellemi élet területén s különösen a vallás világában. Mit kell tennie ma az Istenfélő embernek, hogy akkor ismerje fel az élet titkait, még mielőtt átmegy rajta és lekési az élet adta nagy lehetőségeket:

– Az egyéni vagy közösségi haladás valóban nagy lehetőség Isten felé. Az iskolában is ezt tesszük, tanulunk. Egyetemen, kis szerencsével, még át lehet menni a vizsgákon úgy is, hogy nem tudjuk az egész anyagot. Isten teremtett világában, különösen az embernek, nem jó a lógás vagy lazsálás, mert újra és újra megkapja a leckét, egészen addig, amíg meg nem oldja a feladatot. Az Istenben bízó ember több lelkierővel rendelkezhet ezen (élet)feladatok megoldásában. Ez a haladás. E felkészülés más és más, van aki éberen várja és élvezettel oldja meg életfeladatait, van aki kínkeservesen, mint a későkásák. Van aki sikereiből tanul, legtöbben a kudarcokból. Isten törvényei tökéletes és örökkévaló törvények, csak nem biztos, hogy teljes mértékben értjük ezeket. Legbiztosabb út a tanítás, amely Jézus nevéhez köthető. Sem Dávid Ferenc, sem Jézus nem végzi el helyettünk a lelki gyakorlatokat, az imádságot, nem tanulja meg helyettünk a leckét. Igyekezzünk éberek lenni: Vigyázzatok és imádkozzatok!

– Vajon lehet-e találni keresés nélkül? Százszor keresünk és csak egyszer találunk. Ez az egyszeri találás azonban megérdemli a százszoros keresést. Hol és hogyan keressünk?

– Micsoda meglepetés, mikor csak úgy, erőfeszítés nélkül rátalálunk, mondjuk az igazira… Életre szóló. Legbelül mindannyian pontosan tudjuk, mit kell tennünk, hogyan kell élnünk, mit vár Isten tőlünk. Azért a mustármagnyi hitért, ami hiányzik, hogy ezt megtegyünk, na ezért érdemes, hogy figyeljünk szüleinkre, gyerekeinkre, embertársainkra és magunkra, vigyázzunk Földünkre, olvassunk, hallgassunk, zenét hallgassunk, zenéljünk, rajzoljunk, játsszunk, táncoljunk, szeretkezzünk, verseljünk, kiránduljunk, pihenjünk és dolgozzunk, járjunk templomba és imádkozzunk!

 

Szóljon hozzá