Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Csűry István püspök: Emléknap után az emlékévben

Csűry István püspök: Emléknap után az emlékévben

“…menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: “Láttam az Urat!” (Ján.20,17-18)

   A reformáció 500. emléknapján is túl vagyunk. Több tucat írás keletkezett azzal a jogos és megkerülhetetlen kérdéssel, hogy mit hozott, és miként tovább akár az ünnep másnapján. Ilyen cikkekben szólalt meg a keveset remélő vélemény, az örök csalódást hordozó elmélkedés, a nagy várakozás hangja, a felelősöket meghatározó kritika. Mindenikben van igazság, jövőben hasznosítható figyelmeztetés, viszont döntő része ezeknek a műveknek az emberi oldalon történő vizsgálódást, olykor erőlködést fogalmazza meg.

   A reformáció következő lépésénél önvizsgáló bünbánattal, bűnbánó önvizsgálatban Isten reformáló lépéséhez kell visszaérkeznünk. “Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”(Róm.3,28) Isten cselekszik mindenekelőtt, mindenekfelett, sőt mindenekután is. Az ember hitványsága, mulasztása, tehetetlensége elkeserítő és elbizonytalanító is, ameddig nem találkozunk a hit feltétele mellett megigazító Istennel. Ezért minden reformáció Krisztus feltámadásában, annak hitében és az abból származó bizonyságtételben keresendő. A feltámadt Úrral megszűnik a halál törvénye, a törvény végrehajthatatlanságának önemésztő terhe és a törvény megsemmisítő hatalma felettünk.
“A nép, mely sötőtségben jár, nagy világosságot lát.” (Ézs.9,2) A messiás érkezése oszlatja a sötétséget. Krisztus a világ világossága új korszakot nyitott. A sötétség korszaka a bűn ideje, amely első szüleink esete nyomán a világra tört és a halál hatalmába hajtott. Ennek a korszaknak Jézus Krisztus feltámadása vetett véget. Isten a halált és a velejáró sötétséget életre és világosságra váltotta. Az első Ádám és Éva története a második Ádám és magdalai Mária nyomán teljesen megfordult. A megromlott emberi természet az új szív és új lélek birtokában az új ég és új föld várományosa lett. Éva az Édentől távol éli tragikus sorsát, Mária Krisztus üzenetével indul a tanítványok testvérivé lett közössége felé.
A feltámadt Krisztus azzal kezdi az újjáteremtett korszakot, hogy megbízza Máriát, hogy siessen az ő testvéreihez. A feltámadás után először az hangzik el teljesen új és csodálatos hangsúllyal, hogy a rettegő tanítványok Krisztus tulajdonai. Az első igehirdető Mária, aki a tanítványok gyülekezetéhez, mint Isten Fiának testvéreihez szólhat. A megújított, az újjáteremtett kozmoszról azért beszélhetünk, mert bár külsőségében változatlan, de benne már a testvéreit megkereső, halál felett győzelmes Úr cselekszik. Az Ő cselekedetének semmihez sem hasonlítható páratlansága teszi semmivé a mi önmegváltást, önmegreformálást, önmegtartást célzó vézna és esetlen törekvéseinket.
Krisztussal való testvériségünk titkát is ekkor hallja először Mária. Az én Atyám, az én Istenem, a ti Atyátok és a ti Istenetek is! Atyánk és Istenünk Fia által gyermekeinek fogadott bennünket. Újabb hír, amely a legőszintébb alázatra késztet minket. Attól a perctől gyermekként jár az Atyát követő ember, és megbotlik, de van ki felsegítse, aggodalmaskodik, de van ki megvigasztalja, erőlködik jószándékkal, de az áldás mégis felülről érkezik. Gyötrődhetünk a reformáció évfordulója után azon, hogy mit kellene tennünk, kiket kellene számon kérnünk, hogyan látszana rajtunk az új ember, de nem felejthetjük el, hogy  “… nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm.9,16)
Mindenek ellenére a megújult ember nem marad tétlenül. Urától feladatot kap, és engedelmességgel tartozik. Az óember napról napra növeli tartozását, de az új növekedhet engedelmességgel! Máriának mennie kell, és ő el is indul. Még maradna, mint a tanítványok a megdicsőülés hegyén (Mt.17), de az alázatos, engedelmes igehirdetőnek vinnie kell az Ígét, tolmácsolnia kell Isten Szavát. A prédikáció két szó: láttam az Urat! Az mondja, aki látta az Urat, bár alig akart hinni a szemének. Az mondja, aki már tulajdona az Úrnak és Istennek gyermeke. Az mondja, aki hisz és kegyelmet kapott.

   A reformáció emlékéve után mindenekelőtt Krisztust látó hiteles igehirdetőkre van szükség, Krisztust kereső gyülekezetre. Az örök élet kapuját megnyitó szeretet mindent újjá tett, a mi szeretetünk szolgálata mindenekfelett erre tekint.

Nagyvárad, 2017. november 14.                                                Csűry István

Szóljon hozzá