Kezdőlap / vers (oldal 26)

vers

Fodor Lajos: Az Úr elfogad

Bárki lehetsz, jöjj  bárhonnan, Ő elfogad.   Cserébe vallanod kell, hogy hiszel benne. A  százados így felel: Nem vagyok méltó, hogy házamba belépj, csak beszélj, és… Az „élet vize” mellett az ellenség testvérré lesz. Egy pogány nő válasza hites…   ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: A magány feloldása

Sokszor panaszkodsz, hogy egyedül vagy, gépként végzed  a dolgodat, s kutyáddal parolázol. Úgy érzed, ő megért, hozzád simul, vakkantással kér és válaszol. Ha  otthonról elmész, sóvárgóan utánad néz örömében farkát  csóválja, mert itthon van a gazdája. Be is surran  észrevétlen, ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Metamorfózis

Aki volt,  Aki van és Aki lesz A személy fogalommá lesz: „Az Isten szeretet”.   A Megtestesültben, az Igében megmarad  személynek. Ő beszél- útként, igazságként életként, hozza hozzád közel Isten szent személyét.   Aztán átlényegül lélekké, Kiben te magad is ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: A semmi Ura

A semmi létezik, akárcsak a levegő, mely észrevétlenül ránk telepszik.   A semmi, az üresség, hiány, űr, betöltetlen hely, filozófia, életelv, rá építenek oly sokan.   Ne menj a semmibe, ha szólítanak, érezd,  van hely számodra, belakta már  a mindenség ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Fiam halálára

Hiszem,  írod tovább, mit derékba tört a halál. A művet befejezni nem lehet, kezdődik újra egy másik fejezet.   Az évekkel  együtt nőnek az emlékek, gyermekeid  már megértik, miért nem vagy, miért voltál, miért leszel nekik és mindenkinek örök. A ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Isten hálójában

Isten hálójában fogva, biztonságban érzed magad. Szabadon lélegezhetsz, látod  a hálószemeket, azt is, ki a hálót fogja.   Kívül a hálón, ki szabad, csak az esze után szalad, még rád is vigyorog, amiért te nem vagy szabad. Csak rohan a ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Hangulat-vers

Sokszor úgy érzed, kihűlt benned  az élet, üres pohárként csillansz az éjben. Körötted megnyúltak az árnyak, letörtek a szárnyak, vergődsz,  vársz, felkiáltasz, s elvágyódsz innen. Kérdések rohannak meg, kísértetiesen, merre, hová visz az élet? Hol állsz meg? Ha lesz egyáltalán ...

Olvassa tovább »