Kezdőlap / vers (oldal 20)

vers

Fodor Lajos: Segítséged

Néha úgy érzed, nagyon fáj a magány, tudod, az élet nem magán- vállalkozás, de társas lét, mélységgel, métellyel megvert, magassággal, nagysággal áldott, s a rajtad lévő átkot, csak Isten segítségével űzheted el.

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Tanévnyitóra

Unkáimon látom, mennyit nőttetek a nyáron. Sorban állnak ma a páston az új iskola évi megnyitón.   A  kicsik tágra nyitott szemekkel lesik, vajon most mi következik, hogyan is  lesz az új pajtásokkal, mit mondanak majd nekik. A nagyobbak már ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: A te kezed

Kezed, mellyel először nyúltál játékod után, majd megfogtad édesanyád feléd tartott ujját, később benne érezted a kanál súlyát, mindent megfogni akartál.   Kicsi kacsód kulcsolódott össze, közben megtanultad, Istened nevét, ki feléd hajolt és Ő nyújtotta neked kezét, az érted ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: A nagytarnai tábor

Istennek legyen hála, hogy a „végeken” kiépült egy bástya, a hitnek őre, mely a jövőre nevel majd  nemzedékeket.   A természet ölén magasodik a” szeretet és az élet háza”, itt otthonra lelhet, ki nemcsak aggódik, de védi, amit az Alkotó, ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Isten partjai

A nagy gondolat olyan irányba visz, akárcsak a magával sodró víz, nem tudod, hová jutsz, ha engeded sodortatni magad.   Tartsd kordában gondolataidat, engedd, vezessen az Isten az ő partjain belül.

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Kóbor kutya vallomása

Se otthonom, se hazám, kegyetlenül kitett a gazdám, pedig nem szolgáltam rá.   Még orromban az udvar szaga, simogató gazdám illata, elindulok utána.   Távolról majd meglesem, mit csinál és merre jár, dehogyis ugatom én meg, nem tenném még akkor ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Kötődés

Kötődésünk oly erős, hogy semmilyen  erő kitépni nem tudja. Tárgyakat, emlékeket őrzünk, melyekre ha rátekintünk, megérintünk, megerősödünk a hitben: őrizni érdemes mindent, ami a miénk, amit tőlünk senki el nem vehet.

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Csalódás

Csalódsz  embertársadban, mert átvert kézzel  foghatóan, leírod önmagadban, te is túlnézel rajta.   Tégy még egy próbát, hátha… Végy példát Jézustól, ki  nem mondott le rólad, pedig te is cserben hagytad, amikor a kereszten önmagát áldozta.

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Születésnapra

Vagyunk, mert megszült az anyánk, aki holta után is vigyáz reánk, még mindig azt mondja: vigyázzatok a nagy kalandban.   Azóta  önmagunkban hordozzuk túl az emléken arca földi mását, nem bánt a másság, mert hozzá  hűek maradtunk.   Őrizve   a ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Újkenyér

Búzakenyér, magyar kenyér, amit az ember elér.   Honnét ered, miért vagyon?: Istenedtől, megáldódtól, nemzetedtől. Áldásokban, áldozatban, hál’adásban részesülj!   Soha ne éhezz, de légy mindig éhes a Krisztus testére.

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Biztatás

Krisztus hagyatékának ápolói vagyunk, ígérjük ,  örökké  azok is maradunk. Bár kisebbségbe kényszerültünk, mégsem hagyott el édes anyanyelvünk.   Királyunk szavai  visszajárnak, bátorságot adnak a lábnak, járunk, s  nézünk előre, ébredünk majd egy reggelre , amikor  nem álom lesz az ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Vigasztalódás

Gyászodban összezavarodik a lelked, hallod a szót, a vigasztalót, az Igében, a szent üzenetben Isten téged szólít meg.   Nehéz elfogadni, hitben ébredezni, reménykedni, a pillanatnyi kilátástalanságban, de végül csak hiszel a feltámadásban.

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Mária

Lemenőben a Nap, Mária a kereszt alatt várja, hogy halott fiát megérintse. Csókot lehel homlokára, szeme könnyén szárít a remény.   Mária álmából boldogan riad, mert látta  fiát újra élni.   Felé simogatásra indul egy kéz, sebhelyekkel tele, az ÉLET  ...

Olvassa tovább »

Fodor Lajos: Beszédes csend

Hallod a csendet, a beszédeset, mely mesél? Rólad regél, arról, mit hoz a holnap, hogyan legyen másképp. Ideje a tervnek, az elképzeléseknek, a szépnek, a szentnek, -ezek Mástól is függnek, ezt vedd figyelembe.   A beszédes csend elmondja azt is, ...

Olvassa tovább »